Évek óta élményem már, hogy rángatok embereket. Jó felé, és jó szándékkal, ezt bizonyosan érzem, de mégis – rángatok-cibálok-sürgetek-erőszakollak… Téged.
Férfi-nő szerepek, korszakos rendszer, világkép evolúció, kurzusok, online közösség, csoportok, tapasztalat megosztás, igaz beszéd, tökéletlenség vállalása, Istenkapcsolat, startup befektetés, lovagrend, politika – egy Cél érdekében, de egy csomó témában erőlködöm, évek óta már, hogy értsd-értsétek meg, vagyél-vegyetek részt, segíts, mert ez magad miatt is fontos.
Vannak napok, amikor legszívesebben hagynám az egészet a fenébe, és valami távoli kolostorba vonulnék vissza. Mondjuk Görögországba. Meteora kolostorok jutnak most eszembe. Közel Istenhez, messze minden mástól… ahova kötélen is csak azok jöhetnek fel, akiknek a kosarat leengedi az ember.
Aztán persze nem megy. Nem tudom feladni-abbahagyni. Meg azt is tudom már, hogy semmivel sincsen Istenhez ott közelebb az ember, mint ezen a tökéletes őszi reggelen, a Duna egyik holtága mellett, itt, ahol épp ülök. Isten belül elérhető, és én belül kapcsolatban is vagyok Vele – belül kell Nagyobb Rendet tegyek.
Tapasztalatom, hogy szeretitek, ha mesélek-mondok-magyarázok dolgokat, de azt általában már nem, ha hívok és javasolok és kérek. Amit onnan tudok, hogy erre alig van reakció.
Mélyen frusztráló ez olykor. A sok butaság és tévedés, amit mind hittem én is, és amiről így tudom, hogy nem igaz, és boldogtalanságba vezet. Meg a másik oldalon, hogy pontosan tudom, hogy engem sem lehetett anno ezekről lebeszélni, hanem
tapasztalnom kellett a meggyőződéseim eredményeit, hogy belássam, hogy tévesek.
Elfáradtam.
Újra. Megint.
Az az élményem, hogy túl sok energiát tettem mások győzködésébe-térítésébe-tanításába úgy, hogy vissza sokkal kevesebb jött, mert nem/oktalanul kértem.
Másképp: arrogancia és hübrisz. Még mindig… Mea culpa. Miközben persze a Hitből nyilvánvalóan következik, hogy az ember adni akar és nehezen kér, aminek következtében könnyen túlzásba esik.
Vihar előtti csend ma az élményem.
Szeretem.
Extrém a személyiségem… nem bánom a nagy változásokat.
Hogy a vihar mit hoz?
Kíváncsi vagyok.
Humania-ba sokkal kevesebb befektetői pénz érkezett, mint reméltem, és nem hiszek / nem vagyok jó a könyörgésben. TUDOM, hogy JÓ és IDŐSZERŰ – sőt, ezen is túl: hogy pontosan ERRE van a világnak most szüksége –, tehát biztosan finanszírozom, ahogy tudom. De a kevesebb a pénz nagyot változtat a Módon, ahogy haladni tudunk. Nehéz ez most, de bizonyára kiderül majd, hogy pontosan így jó.
Istenes videók totális energiapocsékolás, józan ésszel nézve, de nem tudom nem csinálni őket, tehát maradnak. Minden reggel. Változatlanul. Miközben olyan mélyen reménytelen ez az újkori evangelizáció projekt, hiszen még ha sikerrel is járok olykor, és valakiben a jézusi út iránt törékeny érdeklődés ébred: sincs hova küldeni őket.
Mert, kimondom: borzasztóak a misék. Még nekem is. Pedig én alázatot gyakorolni megyek… Általában katasztrófa a hangulat, a személy, a közönség, az énekek, és főleg: a szöveg. Konkrétan hülyeség szerintem nagy részt. Irdatlan erőfeszítés nekem is sokszor, hogy ne jöjjek a közepén ki, és nem reális kérés új érdeklődők – a tékozló fiú útján a fordulatig eljutók – felé, hogy az Atyával/Nagyobbal ilyen szertartásokon kapcsolódjanak.
Dráma a vallások állapota – egészen kicsi része fénylik csak a lelki vezetőknek, és nehéz hinni abban, hogy nehány évtized alatt ebben érdemi változás lehet. Sőt. Pont úgy tűnik, hogy előbb még sokkal rosszabb kell legyen, mielőtt majd jobb lehet. Akkor meg mit és minek csinálok? Hát a remény meg az utókor, tudod…
Humania Csoportok / saját csoport formátum – Tapasztalatmegosztó Körök – lehetne mód, hogy gyűlni kezdjünk, és legyen hova tartozni-járni az úton haladás iránt nyitott, hozzánk kapcsolódni vágyó embereknek, de a tapasztalatmegosztó kör szervezés nem tréfa dolog. Arcomba robbant tavasszal, ahogy csinálni próbáltam. Humania kell jól működjék előbb, hogy helyesen tudjanak érkezni, akik erre készek.
Férfi építkezés / Rend is lehetőség, hogy virtuális monostorba gyűljünk hasonlóan gondolkodó férfiak, és egymást így erősítsük, de itt sem bíztatóak a reakcióitok. Hiszen nincsenek. A már működő csoportot nagyon szeretem, tehát marad, és majd ha lesz erőm: talán meghirdetem újra, hogy kapcsolódni tudjanak újak.
Fehér Nyúl lehetne a toborzás eszköze, hiszen ez a közélet-politika magyarázata a korszakos rendszer alapján, ami sokakat érdekel most… de persze ebben is annyira más a nézőpontom, hogy az nem csak nem érthető az emberek többsége számára, hanem azt látom, hogy konkrétan dühítelek Benneteket azzal, hogy nem foglalok egyértelműen állást, amivel aktívan rombolom a férfi-nő témában szerzett bizalmat.
Ego Mastery gyakorlatilag megszűnt, mint különálló projekt. Nagyon hálás vagyok azért a pusztító negatív hullámért, ami tavasszal átsöpört rajtunk… mert így végre megláttam, amit tíz éve figyelek: Humania részeként, a Humania rendszert meghatározó játékként – The Game of Life – került az Ego Mastery a helyre, ami így mostantól a Humania user journey eleme, sőt gerince.
Végül az Énakadémia. Hmm… NAGYON erősek az ott található online kurzusok, de aki akarta már megnézte/megvette őket. Tehát új emberekhez lenne fontos eljutni velük. Énakadémia a megélhetésünk alapja, amivel évek óta nem foglalkozom már, és ez meglátszik rajta. Elölről kezdeni a férfi-nő szerepek magyarázatát, tíz év után, amikor már mindenről is volt videó… nehéz számomra nagyon. Másrészt angolul talán igen.
Csend van.
Lebegek az őszi Duna-vízben.
Lebegek, és süt rám a nap, de a víz lehűlt-hideg.
Hamarosan ki kell majd menjek.
Hála Istennek.
Jó munkát!
István
Öröm, ha megosztod!