Nehéz nem ítélkezni egymás fölött, olyannyira nehéz, hogy kétezer év távlatában is változatlanul igaz a kérdés: ki tart egyáltalán ott. Szerintem igazából senki. Senki, mert a többség nem. Ami azt jelenti, hogy aki ítélet, tehát önvédelem nélkül képes adni, az nagy valószínűséggel kiszárad, szó szerint, meghal, mert egészen egyszerűen széjjel hordják őt a többiek… senki nem tud folyamatosan csak adni. Sőt. Tovább megyek. Szerintem Jézus sem tudott, bármit is prédikál, emberi életben ezt megvalósítani neki sem sikerült, hiszen olvassuk az evangeliumban, hogy többször távozott sietve a tőle tanítást vagy gyógyulást akaró emberek közül. Ettől persze még igaza van. Az irány valóban ez. Törekedj erre! Törekedj erre, de ne keseredj el, ha nem egészen megy mégsem, Neked, magadnak, és engedd azt meg, hogy másoknak sem fog. Mert nem lehet. Mert az ítélet önvédelem, ami bizonyosan bekapcsol, azonnal vagy később, de mindenképp, a kapcsolat erejével és minőségével arányban, mert az ember legbelül végül egyedül érzi magát, valódi közösségben csak nagyon-nagyon-nagyon kevesen és nagyon kevesekkel vannak – ami másrészt az örömhír mégis, mert pontosan ez férfi és nő számára napjainkban a nagy lehetőség.

*

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.”

Mt 5,38-42

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!