Elképesztően hálás vagyok. Mármint nekem elképesztő. Hogy lehet ennyire. Tökéletes volt a bolondok napja, valóságosan korszakot váltottunk, ami számomra három dologból volt legnyilvánvalóbb. Egyrészt, hogy senkinek nem kellettem. :-) … Continue Reading
Stay hungry, stay foolish! – ki is mondta? Mindegy. :-) … Hanem a Lényeg a tartalom, aminek az első része szerintem automatikus, az ember fogalmilag éhes, Akar többet, Vágyik nagyobbat, tovább, tapasztalatom és meggyőződésem, hogy ez az emberi természetben kiirthatatlan és Jó, az Egó fontos és értékes, helyén remekül kezelhető, hanem a gond, ha van Continue Reading
Sárkány. Vad, erős, Lángoló… Ismered? Nem az anyósra gondolok. Asszonyra sem. Hanem az Egó SÁRKÁNYRA, Benned, férfiak és nők, tudom, hogy ismered. Hmm. Olyan végtelenül tehetetlennek éreztem magam az elmúlt negyven év nagy részében Vele szemben. Vele, magammal. Szemben. Aztán valami változott. Ugyanis a kapcsolataim és a környezetem elpusztítása után, a feneketlen magány mélységeiben a […]
Sokan hiszik, hogy egymást választják. Férfiak és nők. Hogy ezt külső és belső, tehát megjelenés és emberi tulajdonságok határozzák meg, ami soká van valóban így – és vezet bizonyosan válságba. Ahol aztán kínunkban a „Ki vagyok és mi ez az egész?” témán kezdünk gondolkodni, míg végül Continue Reading
Húsvét. A kereszténység legnagyobb ünnepe. Hogy miért? Mert a döntés ünnepe. Ezért a legnagyobb. Karácsonykor a fény, a szeretet, az irány, az eszme – az Isten magától születik, és az addigi sötétedés után a napok hosszabbodni maguktól kezdenek, de Húsvét nem ilyen. Continue Reading
Nagypéntek van. Teraszon ülve révedek magam elé, egy bő órája már, és közben teát öntögetek. Kancsóból kiöntőbe, kiöntőből csészébe, csészéből magamba. Aztán újra. Kancsóból kiöntőbe, kiöntőből csészébe, csészéből magamba. És újra, és újra, és újra… Continue Reading
Nagycsütörtök az utolsó vacsora estéje. Együtt. Közösségben. És olyan nagyon egyszerű a megrázó lényeget elkerülni, még ha nyugtázza is magában az ember a lábmosás tényét, még ha meg is érint a példa ereje, olyan nagyon könnyű „olykor”-ként értelmezni ezt, vagy a meghívottak érdemes mivoltával azonosulni csak, hogy tehát én is az asztal körül ülök, könnyű a kivételezettség élményénél megmaradni, hogy lám, én már Continue Reading
Hogy elvette, esett róla szó, most tehát arról, hogy utasít, pontosabban hogy tudsz-e azzal mit kezdeni, amikor mások Téged utasítanak? Nos? Ugyanis a tartozás Continue Reading
Hogy az ember önközpontúsága lépésről lépésre töredezik széjjel, volt már erről szó, hogy ez csakis a világ és egymás hatására történik, pontosabban a világ és a céljaink konfliktusának eredményeként, mely okból Continue Reading