A közösség lényege Világkép és Példa… sőt: Beavatás. Emberségbe, itt és most, emberektől. Continue Reading
Author / Joós István
Lázas Vagyok
Igen, tudom, nagy a csend, de megvan az oka: lázas vagyok. Lázas munkában. A holnap immár élesben induló új, korszakokra osztott Continue Reading
Hála és Béke
Elképesztően hálás vagyok. Mármint nekem elképesztő. Hogy lehet ennyire. Tökéletes volt a bolondok napja, valóságosan korszakot váltottunk, ami számomra három dologból volt legnyilvánvalóbb. Egyrészt, hogy senkinek nem kellettem. :-) … Continue Reading
MERJ bolond Lenni!
Stay hungry, stay foolish! – ki is mondta? Mindegy. :-) … Hanem a Lényeg a tartalom, aminek az első része szerintem automatikus, az ember fogalmilag éhes, Akar többet, Vágyik nagyobbat, tovább, tapasztalatom és meggyőződésem, hogy ez az emberi természetben kiirthatatlan és Jó, az Egó fontos és értékes, helyén remekül kezelhető, hanem a gond, ha van Continue Reading
Így neveld a Sárkányodat!
Sárkány. Vad, erős, Lángoló… Ismered? Nem az anyósra gondolok. Asszonyra sem. Hanem az Egó SÁRKÁNYRA, Benned, férfiak és nők, tudom, hogy ismered. Hmm. Olyan végtelenül tehetetlennek éreztem magam az elmúlt negyven év nagy részében Vele szemben. Vele, magammal. Szemben. Aztán valami változott. Ugyanis a kapcsolataim és a környezetem elpusztítása után, a feneketlen magány mélységeiben a […]
NEM egymást választjuk.
Sokan hiszik, hogy egymást választják. Férfiak és nők. Hogy ezt külső és belső, tehát megjelenés és emberi tulajdonságok határozzák meg, ami soká van valóban így – és vezet bizonyosan válságba. Ahol aztán kínunkban a „Ki vagyok és mi ez az egész?” témán kezdünk gondolkodni, míg végül Continue Reading
Szolgáltasd magad ki!
Húsvét. A kereszténység legnagyobb ünnepe. Hogy miért? Mert a döntés ünnepe. Ezért a legnagyobb. Karácsonykor a fény, a szeretet, az irány, az eszme – az Isten magától születik, és az addigi sötétedés után a napok hosszabbodni maguktól kezdenek, de Húsvét nem ilyen. Continue Reading
Csinálj ma semmit!
Nagypéntek van. Teraszon ülve révedek magam elé, egy bő órája már, és közben teát öntögetek. Kancsóból kiöntőbe, kiöntőből csészébe, csészéből magamba. Aztán újra. Kancsóból kiöntőbe, kiöntőből csészébe, csészéből magamba. És újra, és újra, és újra… Continue Reading