Minden hivatásgyakorló ember pásztor, tehát tanár és vezető, mert minden igaz, őszintén felvállalt, lelkesen gyakorolt hivatás közösséget szül, még ha egyedül vág is valaki bele. Szükségszerűen. Idővel bizonyosan. Amiben a fontos szerintem, hogy tehát egy ponton túl bármely hivatásban csakis úgy haladhat az ember tovább, hogy Continue Reading
Author / Joós István
Az élet kenyere.
Mi szükség volt erre? Nyilvánvalóan megbotránkoztató kép, miért kellett ezt így mondania, amikor másképp is mondhatta volna? Hmm. Több dolog is eszembe jut. Egyrészt, hogy a kenyérszaporítás után vagyunk, ami nyilvánvalóan talált a csoda-várók álmaiba bele, tehát Continue Reading
A csoda Bátorság dolga.
Az emberek valóban csodákra figyelnek csak, egészen döbbenetesen változatlan ez, hogy a tömegek alap igénye a cirkusz, sőt lehetőleg: a lehetetlen, az érthetetlen, a mágia. Hmm. Érdekes kérdés tehát, hogy Continue Reading
Dobd vissza kenyérrel! … HA tudod
Olykor belefutok nagyon erőszakos emberekbe. Egyre gyakrabban. Mintha a nyugalom növekedésével arányban ez automatikus lenne, hogy mások Jönnek, Magyaráznak, Harcolnak, Akarnak. No nem tudatosan, legkevésbé sem – épp nem – hanem Continue Reading
A nagyobb Vonz, a kisebb Nyit.
Az Atya Vonz… érdekes szóösszetétel. Elsődleges, vallást megelőző belső igény, amivel szerintem mind beépítve születünk. Vonzóvá lenni – hogy a Nagyobb Vonz. Continue Reading
A Nőnek NINCS joga megsértődni.
A férfit NEM érdekli az igazad. Hanem a figyelmed érdekli. Hogy érted-e őt az egyetlen dolog, ami érdekli, vita esetén is, hogy Continue Reading
Terápia vs. Közösség
A közösség lényege Világkép és Példa… sőt: Beavatás. Emberségbe, itt és most, emberektől. Continue Reading
Lázas Vagyok
Igen, tudom, nagy a csend, de megvan az oka: lázas vagyok. Lázas munkában. A holnap immár élesben induló új, korszakokra osztott Continue Reading