Author / Joós István
A harag önpusztítás.
Valóban nincsen más mód, mint megbocsátani, és nem mert az embert az Atya valaha elítélné a keményszívűségéért, hanem, mert magunkat rekesztjük sötétségbe, ha a haragot tartunk. Nagyon fontos ez. Hogy a harag szikla a lelken, harag által terhelt lélekkel Continue Reading
A helyes parancs a nyilvánvaló kimondása.
Volt már a parancs fontosságáról szó, node, helyesen hogyan kell, helyesen hogyan lehet. Mert nem ráparancsolva. A küldeni fogalom nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy ráparancsolok, hogy menjen, hanem azt jelenti, hogy a másikban Continue Reading
Minden közösség vallás.
Az emberek nagy része vallástalan. Hogy mit érdekel engem? Hát, csak annyiban, hogy nekem hitem van. Sőt. Nyugalmam van, ami bizonyosságból származik, ami tapasztalatok alapján érkezett, és jó így éljek. Korábban nem így volt. Mely okból Continue Reading
Az ima gyakran arrogancia.
Másoknak segíteni nagyszerű, de muszáj el is menni. Aminek az egyszerű oka, hogy akiknek én segíteni tudok, azok engem nem értenek, nem annyira mint én őket, nem annyira, hogy Continue Reading
Nem az igazi, ami biztonságos.
Fura dolog ez, de ellentétben azzal, amit gyermekkorunkban tanulunk “árulkodni” mégis fontos, az árulkodó ember nem feltétlen “jófej”, viszont bizonyosan hasznos. A másiknak és a Continue Reading
A magát tudatosnak képzelő ember bizonyosan tudatlan.
Az ember ura a szombatnak is. Igen. Írtam már erről, hogy a jelenlétnek megvan az a szintje, ahol az egyén az össztársadalmi állapoton túl látva akár szabályokat is felülbírálhat, sőt fontos ezt megtegye, mert Continue Reading