Van olcsón jót. Igen. Sőt, gyakori a mai világban – de sosem sokáig. Mert magát emészti, aki olcsón, tehát érték alatt ad, bármit, hamar kifogy a tartaléka, és nem tudja tovább csinálni. Continue Reading
Author / Joós István
Semmit Tenni Fontos.
Az identitásom forrása az aktivitásom, cselekvés, tapasztalás, ezért nagyon nehéz a nemcselekvés időszakait megéljem, ami viszont periodikusan érkezik, újra és újra, amikor időszerű. Érték, mikor érkezik. Sőt. Nagyon fontos hagynom, megélnem, mert a nemcselekvés az alapja a megújulásnak, a következő időszaknak tehát. Izgalmas ez. Minél tovább bírok nem cselekedni, annál mélyebbre jutok, merülök, olvadok a Vagyok állapotba, tehát annál melyebbről cselekszem, mikor újra cselekedni kezdek, annál tisztábban, annál nagyobb erővel. Csodaszép ez, hogy Continue Reading
Minek Van Értelme?
Ez foglalkoztat, napok óta már, merthiszen, persze, könnyű a válasz, tudom, a tapasztalásnak Van értelme, csakis, amint az elmúlt napokban irogattam róla. Csakhogy. Az történik. A tapasztalás mindenképp történik, azáltal, hogy Vagyunk, automatikusan történik. Hmm. A Hogyan tehát a valódi kérdés. Hogyan vegyek részt, ebben, a Táncban, ami a tapasztalás … Continue Reading
Az önreflexió csapda.
Az önreflexió csapdája, hogy világos képem van arról, hogy mit csinálok épp, pl. „hiszti, „türelmetlenség”, „önzés” – és arról is, hogy hogyan „kéne” működjek, pl. „szeretet”, „elfogadás”, „türelem”. Ami azért nagy kihívás, mert mivel értem, hogy így lenne „jó”, tehát meg is próbálom, holott nyilvánvalóan nem tartok ott, hiszen, ha ott tartanék, akkor úgy működnék, próbálnom sem volna mit. Megoldás van, de nem egyszerű. Vállalni, ahol tartok. Tehát NEM próbálni tovább megvalósítani azt, ahol tartani szeretnék, ahol tartanom „kéne”, hanem Continue Reading
Az alkotás elakadás.
Játszóterek egymásba ágyazott szövedéke a világ. Ügy, Közösség, Vállalkozás, Ország, mindegy hogy hívom, Játszóterek, amikről azt hisszük mi építjük őket, de valójában történnek. Általunk, is, persze – vagy más által, ha én nem csinálom, akkor fogja más, és tapasztalnak az emberek, tovább, mindenki amit időszerű, állapota szerint, mert ez a Lényeg, az egész Lényege. Ez. A kapcsolódás. Amit a játszóterek szolgálnak, hogy magunkat csak a másikban láthatjuk meg, s így bár látszólag mindegy, hogy építem-e, szinte felesleges, mert ha én nem, akkor fogja úgyis más – azonban mégsem, nem mindegy, mégsem, mégpedig magam miatt nem az. : ) Continue Reading