Nomen est omen, minden téren, tehát, igen, a Nagyobb irányában is: a név kifejezi a viszonyt. Hmm. Rácsodálkozás ez most, hogy Continue Reading
Author / Joós István
LEFELÉ Az Út!
Karácsony. Mindjárt. A szeretet és a fény ünnepe, az új fényé – és magam körül ez alkalommal szétnézve mintha minden rohadásban lenne. Sötétség, penész, baljós árnyak, amerre csak nézek, Continue Reading
Pusztába kiáltó szó.
Puszta. Hmm. Igen. De miért a pusztában beszélt? Érdekes ez, nem gondolkodtam még rajta… Continue Reading
Szeret-ő-i viszony
Érdekes számomra, hogy az emberek szeretői viszonynak és bűnösnek azt tartják, ahol rendszeres szexuális kapcsolat van, míg amikor „csak” sokat beszélget férfi és nő az a közvélekedés szerint barátság, és rendben van. Continue Reading
Kérem az aratás Urát!
Nehéz. Ez. A tömeg. Hogy mennyire elképesztően sok ember van mennyire elképesztően rosszul, nehéz nem akarni segíteni nekik. Nehéz úgy, hogy pedig tudok. Hogy napi tapasztalatom ez, tehát tudom, hogy tudok, segíteni, konkrétan és gyakorlatilag – ez a legdurvább – Continue Reading
A fiatalokat nem kell, nem lehet, nem szabad megmenteni.
Igen. Tudom, hogy úgy tűnik, hogy a fiatalokat meg kell menteni – a világtól, olykor maguktól – de nem. Részben nem kell, részben nem lehet. Continue Reading