A következő generáció fogalmilag halad meg minket, a világ, az evolúció rendje ez, és én tudom, de akkor is nagyszerű tapasztalás volt ma, hogy mennyire így van. Tinédzserekkel beszélgettem délben az Apáczai gimi vitanapján, ahova szakértőként a tanárok mások mellett hívtak engem is meg. És én meséltem. Aztán csönd. És mondom nekik, hogy figyelem, hogy gondolkodnak, vagy elutasítanak, vagy nem érdekli őket ez az egész. Csönd. Majd kisvártatva felnéz egy fiú, és azt mondja, hogy nem lehet erre mit mondani. Ő eddig nem gondolt arra, hogy a férfi nem csak erő, hogy szabad gyenge legyen, hogy az kell is a nővel való kapcsolódáshoz, beengedni a másikat, sose jutott eszébe, de ahogy most hallja és belgondolt ebbe, érti, tudja, hogy ez így van. Többen bólogatnak. Aztán megköszönik. Ennyi. Kész, átment, megfogant, teremni fog. Ennyi. Fantasztikus ez. Ahogy a másik kislány is, aki arról kérdez, hogy mért nem kezdeményeznek a fiúk. Válaszom, hogy azért, mert félnek. Mire ő nevet, hangosan, beleremegve nevet, és mondja, hogy milyen vicces ez, hogy a fiúk félnek. És akkor meséltem arról, hogy én mennyire sose mertem tizenévesen magamat, a lelkemet megnyitni, hogy egy fiú számára milyen észbontóan félelmetes ez, és hogy a lelkét megnyitó embert ha kinevetik, akkor az olyan, mintha kést, sőt, kardot döfnének bele, egyenesen a szívébe, viszont, másrészt, nem csak kinevetni lehet, hanem látni, és érteni, hogy milyen nagyon bátor volt, hogy el merte mondani a titkát, mennyire nagy dolog ez, és hogy ilyen helyzetben ölhetnek ugyan, lányként, szavakkal, vagy Szerethetem is. Bátoríthatom, bíztathatom, segíthetek, mert a férfi lelke olyan mint egy pillangó a bábban, nem lehet kivágni, azzal megölöm, de ha hiszek benne és bíztatom, abból erőt merít, és kiküzdi magát, életre így születik. Megétette, megértették. Mély önreflexió, elgondolkodás. Hatalmas élmény volt. Hetedikesek, mint utólag megtudtam, 13 évesek most, és jönnek, utánunk, és összemberi szempontból végül annyira teljesen mindegy, hogy a mi generációnk meddig jut, hiszen szépen félreállunk, idővel biztosan, a sírba bele, és jönnek ők, és meghaladnak minket, bizonyosan. Szép ez nagyon.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!