Az élet Tánc. Ahol bár nem teremthetek magamnak dolgokat, és mástól várni is felesleges, de adhatok Teret, és ha megteszem, ha Nyitok, akkor a Világ oda Lép. Nagyon izgalmas ez. Figyelmen múlik. Ha jól figyeltem a Zenére ÉS a Páromra is, tehát, hogy 1) a Világ merre mozdulna, mire vágyik ÉS 2) ebből mire képes, mi lehetséges épp, akkor pontosan úgy is történik. Ahogy vártam. Az élményem ilyenkor, hogy Látom, szó szerint Látom a jövőt, mert az nem jövő, hanem nyilvánvaló, most zajló folyamatok szükségszerű következménye, tehát ha ezekre tekintettel adok, nyitok Teret én, akkor abba bele is lépnek, mások, a Világ, oda, pontosan úgy, pontosan oda, ahol a Hely Van, mert a  Tánc rendje ez.

Élményem, hogy erre bárki képes.

Sőt. Hogy folyamatosan történik, mindannyiunkkal, a mindennapokban. A pohár esik és pontosan oda nyúlok. Ahol lesz. Nem oda ahol van, hanem ahol lesz. Ugyanez. És aztán, mikor az embernek elég tapasztalata van már erről, hogy működik, hogy igaz, hogy lehetséges, sőt, normális a jövőt látni, mert a következő pillanat időszerűsége már most nyilvánvaló, akkor időben egyre messzebb lévő események felé mer nyúlni. A pohár egy másodperc, az esti program órák, egy projekt hónapok, a házasság egy élet. Lehetséges Látni, előre, hogy mi lesz. Csakis Figyelmen múlik, ami pedig Őszinteségen, ami Bizalmon, ami Gyakorláson. Hajrá!

Become a patron at Patreon!
Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!