Szerepek. Mintha az élet egyéb sem lenne, mint szerepek, unalomig ismert, sőt unalomig ismeretlen szerepek, aminek tükrében olyan végtelenül értelmetlennek tűnik a farsang, hogy a szerepeink szerepeket játszanak – és mégsem az. Sőt. Egészen elképesztően hasznos, szerintem. A farsang. Ugyanis lehetőség arra, hogy a szerepeink „szerepként” az őszintébb önmagunkat mutassák ezekben az órákban – nem véletlenül népszerű a kurvák/apácák és papok/kamionosok téma –, mert a legalapvetőbb szintre egyszerűsítést enged.
Nos?
Ki vagy / ki szeretnél lenni? Az első kérdés. Hogy aszerint öltözöl akinek érzed magad, vagy aszerint aki lenni szeretnél? Mered-e vállalni? Melyiket Mennyire? A farsang nagy kérdése szerintem minden évben a Bátorság – amivel arányban ez az ünnep langyos mulatozás helyett valóban nagyon hasznos is lehet. Mert tapasztalni tudjuk. Magunkat. Ahol tartunk. Egyetlen este, de az is sokat számít, hogy a világ ahhoz, ahogy magamat látom, amit mutatni próbálok, hogyan viszonyul. Ha meri az ember vállalni magát,
ha el mer egyáltalán menni…
Hmm. Hogy hova? A kérdés jogos. Nekünk sem volt ötletünk, tehát spontán farsangi mulatságot szervezünk, ÉNFARSANG címen, csütörtök estére. Egó Karnevál – lehetne a másik megnevezés, az instrukció: magadként gyere! Hol jársz az Úton, korszakok szerint, Királylány, Amazon, Hölgy, Világszép, Királyné / Királyfi, Vándor, Lovag, Harcos, Király – minek érzed magad, ha legőszintébb vagy? Félhomályt garantálunk. Valamint hogy kifejező öltözék nélkül senkit nem engedünk be, tehát nem csak Te leszel mulatságos… Bátorság, Várunk!
Öröm, ha megosztod!
