Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. … Értjük ezt? Merjük alkalmazni? Nem látom. Nem látom és küszködöm, mert igen, örülök az új bornak és nem vagyok a régi tömlővel elégedett, sőt konkrétan féltem tőle az újat. Hiába foltozzuk. Tényleg hiába. Ezt érzem. Nagyra értékelem a vallások, ezen belül a katolikus egyház emberiségnek tett szolgálatát, de nem bízom benne. Ez az igazság. Hogy megújulni, magától, belülről képes lenne, ahogy erre a zsidó vallás sem volt. Mert túlélő. És a túlélés ára az önvédelem, tehát a strukturálódás, ami által a személyes, tehát élő mivoltát, ki merem mondani: veszítette el. Ezt érzem. És hogy hiába foltozzák, a legnagyobb igyekezettel is, mert bár abszolút jószándék alapon, de a kor emberéhez, tehát pontosan a régi hiedelmekhez igazítás által részben egészen alapvető félreértések éltek benne túl, emelkedtek dogmákká, tehát komoly hibái vannak. Túl régi. A tömlő. Elavult. Pedig
ITT az Új Bor.
Hogy hol? Hát az emberek szívében. Érzem, látom, tudom. Mert szenvedünk, sokan, egyre többen, aminek megoldása során végül szükségszerűen muszáj az Istenkapcsolatig mindenkinek elmenni, ami az Új Bor születése. Személyesen. Benned, bennem, egyre többekben. Hogy mit értek ez alatt? A jézusi tanítás valódi megértését értem ez alatt, sőt, nem is értését, hanem Az Út tapasztalását, hogy tehát a szellemtől születnek egyre többen valóságosan újra, lélekben, Igazodva, az Atya szeretetét tudó, akaratát Akaró, egymást testvérként valóban értő és szerető gyermekek, akiknek muszáj, mert alapvető szükségletünk van, volna közösségbe járni. Új közösségekbe. Ami nem jelenti, hogy a régi rossz, egyáltalán, de azt igen, hogy KELL immár az új is. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor. Hmm. Októberben vasárnapi csoport indul, Budapesten, BESZÉLGETÉS ISTENRŐL címen.
–
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.
Lk 5,33-39
Öröm, ha megosztod!
