Elvágtam ma reggel az ujjam. … A jobb kezemen. A mutatót. … Seb-es. … Látszólag “sér”-elem ért. Látszólag “baj” történt. … először így tűnt. … aztán … a csoda … Gyógyul! … újra és újra csoda, hogy, ahogy gyógyul …

Valami végtelenül nagyobb működik itt.

A sebemben, a gyógyulásban … és “nekem” semmit nem kell hozzá tennem … ülök, várok, figyelek. … a vérzés már elállt … heged, gyógyul, nélkülem … ami persze NEKEM nem volt elég … tehát piszkáltam eleinte, amitől újra vérezni kezdett … most megint hagyom … és gyógyul, amióta nem avatkozom bele. … Amióta megadom magam, amióta bízom.

ELÉG, ha bízom.

A sebem lehetőség erre. A sebem saját tapasztalat arról, hogy elég, ha bízom. Hogy nincs más dolgom, mint bízni. Hogy hátráltatok, ha beleavatkozom, ha akadékoskodom, ha nem adom át magam. … a sebem a hitem, a bizalmam próbája. … Hálás vagyok a sebért. Ajándék. Értem van. Tanít. … és nagyon JÓ, hogy addig nem gyógyul, míg nem hagyom, míg fel nem figyelek erre. … Hogy nem rajtam, nem az én erőlködésemen műlik … illetve annyiban mégis, hogy az erőlködéssel való felhagyás a gyógyulásom kulcsa.

Tele vagyok sebekkel.

Sőt. Mintha sebeim összessége lenne a személyiségem. … mindaz amivel a Tökéletestől eltérek, vagyok ÉN … azon túl pedig az Örök … hmm, “ahol Isten végetér, kezdődöm én” … ráadásul … a sebek mintha épp a lehetőséget mutatnák … a sebek az egészen sajátos ki nem bontakoztatott tehetségem mutatják … ami így CSAK bennem van meg … ezért az ÉN sebeim … és hatalmamban áll “gyógyulni” … tehát a mostani állapotomból változni … abban tehát, hogy sebnek élem meg őket … nézőpont dolga … kibontakozni … ész-re-venni, hogy lehetőségek … és gyógyulok is, amint nem erőlködöm önfejű “gyógyítási” kísérleteimmel …

… amint megadom magam.

“Ahol a bambusz eltörik ott lesz legerősebb” … ez ÍGY van … a nagyon önző ember nagyon tud szeretni, a nagyon kapzsi, nagyon tud adni, a nagyon öntörvényű nagyon tud empatikus lenni … védekezésből, félelelmből nem tesszük … vicces … magunktól félünk … mindattól, amit adni tudunk … aztán miután beletörök, amint a félelmem átlépem, amint a sebén túljutok … s sűrű sötét erdőn át … legnagyobb csodám OTT van, a táltos paripa, ahol a legnagyobb seb. … A legnagyobb elakadás. A legnagyobb félelem. … OTT a kincsem.

A mustármag persze kérdés.

… de erre JÓ a szenvedés. A seb. … a fájdalom és a belenyúlás. Magam vagy a MÁSIK sebébe. … mert másoknak is van, sőt, nagyon hasonló sebeink vannak. … a sebeink összekapcsolnak bennünket … EZEK kapcsolnak össze … nem a tökéletességeink. Hanem a sebek … ami a legszemélyesebb bennünk, a seb, a sebzettség, ami a lehetőség, ami a tehetség, amit a tálentum, ami ez egyedi csodás szín, ami a KINCS … bennem. A seb mutatja. A küldetésem, életem célja, értelme. A seb mutatja. Erről szól a seb.

Belehalok vagy megújulok.

Ez az EGY kérdés. Mindannyiunk számára EZ a kérdés. … bele abba halok, ha meg akarom érteni, ha elutasítom, ha “betegségnek” tartom, meg akarom “gyógyítani”, ha tehát NEM fogadom el, hogy van, hogy értem van … ha harcolok vele, magammal, a csodámmal … gyógyulni attól gyógyulok, ha beleérzek, ha átadom magam, ha elfogadom, ha változtatok, ha felvállalom magam, ha belenyúlok a másikéba és engedem, hogy az enyémbe belenyúlj … ha azért fohászkodom, hogy maradjon, míg meg nem értem, ha hálás vagyok, hogy a seb által tanulhatok.

Őszinte önfelvállalás.

Talán EZ az egyetlen. Az Igazi döntés. Hogy vállalom, és megadom magam, és összekapcsolódom a seb által, az örök emberit, az EGY embert általa meglátva … vagy belehalok. … Megdöbbentő tapasztalatom, hogy a fájdalom mögött Kincs van … hogy azzal arányban, amennyire merem vállalni az emberek nem megvetnek, lenéznek és kinevetnek … hanem épp becsülnek, és egyre hitelesebb leszek. …. Hit-tel-es.

Minden seb stigma.

Minden seb LÉNYEGILEG egy. Az emberség talán ennyi. Seb. Mert a Magasabbra utal bennünk. Minden seb arra vezet, ahhoz lehetőség, hogy a Nagyobbat magamban felfedezzem. A mélyponton. Kincsemket. … az éjszakán TÚL a pirkadat. … EZÉRT a szenvedés. Ezért JÓ a szenvedés. Nekem jó. Csiszolódom. Saját szenvedésem hatalmas forróságú emésztő lángjai ENGEM égetnek ki. Mármint ENGEM ki … és akkor annyi marad, hogy Vagyok. Én Vagyok.

: )

… SZABAD tehát büszkének lenni a sebeimre, SZABAD mutatni a sebeimet, SZABAD felvállalni, SZABAD megosztani egymással, SZABAD belenyúlni … sőt. Talán EZ a legtöbb, amit adhatunk: az őszinteség a sebeinket illetően … és: nekem magamnak is, úgy tűnik, ez a legnagyobb öröm. … Magam, a sebeim IS mutatni. … Feltárni. Nyitni. Merni. … BELENYOMNI a sebbe. … Adni, amit a saját tapasztalatom révén, a saját szenvedésem révén, a sebeim révén tudok. … Ami az Én sebeim. A Te sebeid. Az Ő sebei. … Ami az Egy Örök Emberi Seb. … Ecce Homo.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!