NEM TUDOK DÖNTENI … nagyon érdekes megfigyelés ez, most … vergődni, igen, azt tudok, soká, de elindulni, utat választani nem, önerőből nem, dönteni nem … hanem csak felfénylik valamelyik … amint felfénylik viszont nincs már dilemma többé … tehát döntés sincs többé … hanem csak Lépek, mert világos, hogy arra kell menjek … izgalmas ez … hogy NINCS döntés … figyelem van, és a többi ember van, és nézőpontok, és felém csatornázott gondolatok, impulzusok, és legfőképp érzések vannak … időszerűség van … és fokozódó érzékenység van … ami a szenvedéstől fokozódik … mert a helyben állás, a toporgás, az elindulok, de mindig visszajövök, és ezt sokszor, akár hónapokig ismétlem, miközben azt hiszem, hogy döntöttem, de aztán mindig vissza, mert mégsem – ez KÍNT, szenvedést okoz … bennem … és így, a kíntól nő az érzékenység, tehát a rációm beleszólása csökken, a szenvedés által, és így egyre mélyebbre tekintek … míg végül olyanba is, amibe eddig nem, amibe nem akartam, nem mertem … belenézni … és ez NEM döntés … inkább felfedezés … a külső megtorpanás okának, az önbecsapásnak, a léthazugságnak a felfedezése … nem döntök, csak történik … és amint megtörténik, amint mélyebbre nézek, amint kínom okán egyszer csak rálátok valami mélyebb Igazságra … akkor azonnal megadom magam … de ez SEM döntés, magától történik, mert egyszerűen TUDOM, hogy Igazság, amint meglátom, tudom … és akkor azonnal megadom magam … az Igazságnak, a következő szintnek, ami által felszámolódik az önbecsapás, ami az akadály volt, ami a látszólagos döntési helyzet oka volt … és akkor kész … megszűnik a dilemma, a döntési helyzet … ANÉLKÜL, hogy döntöttem volna … NEM döntöttem … okos SEM vagyok … hanem ellenkezőleg, “buta” módon erőlködtem, kinn, a világban, de nem sikerült megoldjam, ami kínt okozott, míg végül elfáradtam az erőlködésben, belehaltam a döntésképtelenségbe, belül … és akkor egyszerre Látok … Fény … és nincs többé döntés … hanem csak Lépés … Van … a magától születő, az itt és most időszerű Lépés … tovább … a következő kereszteződésig … ami persze megint nem kereszteződés, valójában … hanem csak megtorpanás, csak félelem valamire ránézni, újabb önbecsapás, amit feltárni időszerű … magamban … döntés tehát NINCS … hanem csak időszerűség van, és összhang, és egyértelműség – vagy megtorpanás, ami mindig önbecsapás … döntés tehát VAN … döntés arról, hogy figyelek, hogy befelé nézek, hogy mélyebbre nyúlok a sebbe, ami a hazugság, ami a kínt okozza, hogy kitapintom és kiemelem a gyémántot, hogy tehát szembesülök az Igazsággal, megadom magam az időszerűségnek – vagy dönteni akarok, és erőlködöm, és ellenállok, és tovább szenvedek az önbecsapásban, hogy ÉN tudom, hogy ÉN megoldom, hogy ÉN különállóként létezem, hogy az ÉN döntésem.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!