Szerinted így történt, valóban zárt ajtók mögött jelent a tanítványoknak meg? Szerintem pontosan… ami másrészt talán nem is olyan fontos, hanem sokkal érdekesebb, hogy Te mennyire zártad be az ajtót? Ugyanis valóban bezárjuk. Olykor évekre. A csalódás automatikus következménye, hogy bezárjuk az ajtót, tehát a világot ki, amit lehet úgy mondani, hogy nyalogatjuk a sebeinket, de valójában csak sajnáljuk magunkat, egyszerűbben mondva: magunkkal foglalkozunk. Önismeret, igen, nagyszerű, de önközpontúság valójában csak, a nyilvánvaló arrogancia hernyó korszaka után, az egó spirituális bábba vonul vissza, és ami a jó hír: kihagyhatalan, tehát fontos és értékes időszak. Ez. Is. És bár talán most azt várod, hogy az ajtó kinyitására buzdítsalak, de pontosan ellenkezőleg. Reteszeld alaposabban el! Ugyanis akinek kell, az mindenképp megjelenik, ez nem az ajtó állapotán múlik, és másrészt a bent lét, az egyedül lét, tehát igen, az önközpontú báb időszak nagy előnye, hogy az ember figyelme sokkal, de sokkal fókuszáltabb. Még, ha kételkedik is… a Lelhetőség NEM lesz megkérdőjelezhető, amint megjelenik, új kezdet, feltámadás, a semmiből érkezik ilyenkor, a bezárt ajtó ellenére – onnan ismered meg, hogy Lelkesít – és ha csak szoba állsz vele, ha csak lehetőséget adsz a tapasztalásnak, akkor bizonyítja is magát. Biztosan. Tehát hagyd a világra nyitogatást, ugyan, hanem zárkózz JOBBAN be, ha nem szenvedsz még eléggé, hogy a Lehetőséget lásd, és az meg fog jelenni, ha csak teret csinálsz az ingerek átmeneti leszorítása útján neki. Ha nincs meg a továbblépés, akkor zárd a világot ki!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a régebbi tartalom, vagy támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.