Nincs Társ mellettem, bennem, igen, és sokan mondják, ma is épp többen, hogy érjem be kevesebbel, hogy prábáljam másképp, hogy ne legyek ilyen radikális, ne mutassam, ne mondjam, amit látok, játszak a könyv szerint … „anno nekem túl jóképűnek, és túl … mélyrelátónak tűntél, és az ijesztő … talán ha kicsit kevésbé tudatosan csinálnád?” … de nem, NEM vagyok hajlandó … épp ellenkezőleg … visszafelé nincs út, csakis előre … tehát épp többet, jobban, még … magamból … EZ az áttörés útja … magam még jobban kibontani, mutatni, vállalni … Aki Vagyok … és igen, azt is, hogy Látom őt, a Nőt, Aki, és Amivel magát korlátozza … NEM ez a Kérdés … neki igen, de én tudom, hogy nem … hanem, hogy ő Lát-e … engem, a Férfit
Hit, Bizalom, Befogadás – EZ a Férfi álom
… tehát NEM vagyok játszmákra kiváncsi … nemérdekel … hogy szerinte hogyan kéne őt meghódítani … abszolút nem érdekel … nagyon sokat csináltam, elképesztően érzem, bármit el tudok játszani, sok-sok, rengeteg nő, csudába, mennyi tapasztalás, és mindig ment, kivéve, amikor elálltam, mert nem éreztem, hogy megérné az erőfeszítést … ELÉG … volt … megadáshoz tudok kapcsolódni … Odaadás … tehát Hit, tehát Bizalom, tehát Befogadás … akit ki kell érdemeljek, az nem Lát … azzal nincs dolgom … a Társ jobban ért, mint én őt … mint én magamat … EZ a Társ, az Erő forrása, Kapcsolat … mindenki más csak szerető, tanítvány, vagy terápia … a Társ Vonz és Ért … Hisz … ez minden … ugyanis a Férfi egyedül retteg, valóságosan … időnként én is.
Csak az a Nő ismeri és képes játszmák nélkül szeretni a külső Férfit, aki magában megismeri, elfogadja és megszereti a Férfit (a saját férfi részét). Fordított szereposztásban ugyanez. A másikat mindig előbb magamban szeretem meg. A válaszok belül vannak.
Igen. A válaszok belül. Vannak. :)