A válság szükségszerű végpontja az összeomlás, mert az ember az önközpontú tévelygésen – más néven: hülyeség – túljutni csak annak végpontján tud, képtelen korábban másképp cselekedni, szó szerint: kép-telen, amint a válság is mutatja, hiszen ha tudna, akkor válság sem lenne, de van, tehát muszáj a hülyeséget folytatni, sőt erőltetni, hogy a végső hülyeséghez, tehát a hülyeség végéhez így mihamarabb eljusson, ami a szembesülés és a kegyelem pillanata, mert az út itt megmutatkozik, Tovább







