Nyílt levél Orbán Viktornak, Magyar Péternek, Toroczkai Lászlónak, és Vona Gábornak
Pártelnök Urak!
Van két ember az evangéliumban, akiket meg kell próbáljunk ma egy asztalhoz ültetnünk Magyarországon.
Máté és Simon.
Máté vámszedő volt. Egy nála és a saját népénél sokkal nagyobb birodalmi rendszer működésében vett részt. Számomra ő annak az örök veszélynek a képe, amikor az ember annyira igazodik a nagyobb hatalmi rendszerhez, hogy közben elveszítheti a saját közössége iránti hűségét és így a becsületét is.
Simon Zelóta volt. Az ő világa a nemzeti és vallási ellenállásé. Számomra ő a másik örök veszélyt hordozza: amikor annyira a saját népünk, a saját ügyünk és a saját igazságunk kerül a középpontba, hogy a nagyobb közösségeinkből kiszorulunk, és így a Nagyobbal való kapcsolódásunk is sérül, és magunkra maradunk.
Jézus megoldását szeretném a figyelmükbe ajánlani.
Jézus nem azt mondta Máténak, hogy legyen Simon. És Simonnak sem azt, hogy legyen Máté. Hanem egy magasabb cél alá hívta be mindkettőjüket.
Szerintem pontosan ez időszerű ma Magyarországon.
Orbán Viktor politikájában erősen jelen van a Simon-pólus: a nemzeti önrendelkezés, a szuverenitás, a magyar érdek, a magyar érvényesülés hangsúlya. Amiben fontos igazsága van. Veszélye másrészt, hogy a „nemzet felemelése” annyira fontossá válik, hogy már nem tudjuk az eszközöket helyesen választani, és mértéket tartani.
Magyar Péterrel kapcsolatban sok emberben éppen az ellenkező félelem él. Nem állítom, hogy külső vagy globális hatalmi érdekeket fog kiszolgálni. Azt állítom, hogy sokan attól tartanak: a nyugati világhoz való visszakapcsolódásból egyszer túlzott igazodás lesz, elvész a saját érdekünk, mások mércéje kerül előre.
Mindkét veszély valós szerintem.
Mindkét félelem jogos.
Toroczkai Lászlóban, Navracsics Tiborban és Vona Gáborban is látom annak keresését, hogyan lehet kilépni a mostani kétpólusú kényszerből és meghaladni a régi törésvonalakat.
Van ebben valami fontos.
De itt is ugyanaz a kérdés: lesz-e ebből valódi integráció, vagy csak egy harmadik politikai tábor?
Ahhoz hogy meg tudjuk haladni előbb jól kell látni igazi törésvonalat.
Szuverenista-globalista, jobboldali-baloldali, kommunista-fasiszta helyett és fölött individualista vagy közösségi az igazi kérdés szerintem.
Oldalak horizontális megkülönböztetése helyett a vertikális. Muszáj ide elérezzünk, mert jobb és bal egy közös nagyobb igazság alatt alakult ki, és volt érthető (egyazon cél irányában tatró eltérő megközelítések) és mára a közös nagyobb igazság bomlott az emberekben le, és a szabadság-egyenlőség-testvériség álcája mögött az én-én-én maradt csak.
Nem harmadik politikai tábor, nem Orbán vagy Magyar kiszorítása, nem egymás legyőzése csak a feladat.
Hanem integráció.
És integrálni csak valami nálunk nagyobb közösnek a nevében lehet.
A közép önmagában még nem magasabb szint. A nemzet sem az. És Európa sem.
Tehát megoldás sem lesz.
Hanem a személy, a nemzet és Európa legkisebb közös többszöröse kell.
Ha a közép egyszerűen félúton van Máté és Simon között, abból csak egy harmadik politikai tábor lesz. Egy „jobb” Orbán Viktor, egy „normálisabb” Magyar Péter. Talán.
De az igazi közép ennél sokkal nehezebb.
Mert:
Az igazi közép szintézis, ami magasabban van.
Az igazi közép a nemzet és Európa fölött van, és a kettőt integrálja: lásd Jézus megoldása.
Ehhez pedig nem új politikai program kell először.
Ehhez magunkkal kell szembenéznünk.
Szerintem ez az a munka, amit Magyarország a rendszerváltás óta újra és újra elhalaszt.
Könnyebb volt megmondani, ki a hibás.
Könnyebb volt új rendszert, új kormányt, új pártot, új ellenséget, új vezetőt keresni.
Sokkal nehezebb ezt mondani:
Itt én hallgattam.
Itt én féltem.
Itt én hazudtam.
Itt én alkalmazkodtam.
Itt én bántottam valakit.
Itt én választottam a saját érdekemet az igazság helyett.
Ezt ma már másképp tenném.
Képesnek lenni meglátni az igazat akkor is, amikor az ellenfelünk mondja.
És képesnek lenni meglátni a hamisat akkor is, amikor a saját oldalunk mondja.
–
Keresztelő Jánost ajánlom figyelmükbe.
Ő nem politikai programmal kezdett. Nem azt mondta: előbb változtassátok meg a rendszert.
Azt mondta: tartsatok bűnbánatot. Térjetek meg.
Az emberek kimentek hozzá a Jordánhoz, megvallották a bűneiket, és megkeresztelkedtek a vízben.
Nekem ez ma nagyon erős kép.
Mielőtt új világot akarunk, előbb nekünk kell az igazhoz igazodnunk.
Magunkkal szembenézni. Nevén nevezni azt, ami a miénk. Megbánni, ami nem volt igaz. Lemosni magunkról azt, amit nem akarunk továbbvinni.
Hol hallgattam?
Hol féltem?
Hol hazudtam?
Hol alkalmazkodtam?
Hol bántottam valakit?
Hol árultam el valakit – vagy önmagamat?
Hol választottam a saját érdekemet az igazság helyett?
Valljuk meg a hibáinkat, hogy igazabb emberekké váljunk. Ez az első feladat.
Nem azért, hogy hibátlanok legyünk. Maradunk tökéletlenek. Hanem azért, hogy ne hazudjunk tovább magunkról.
Mert igazán kapcsolódni is csak innen lehet.
Bizalom, közösség, testvériség nem attól születik, hogy ugyanazt gondoljuk a politikáról. Hanem abból, hogy vannak emberek, akik hajlandók az igazsághoz igazodni akkor is, amikor az rájuk nézve kellemetlen.
János pedig még tovább ment:
„Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöt.”
Vagyis a bűnbánat és a vallomás sem végpont.
Valamit másképp is kell tenni.
Mert szerintem a problémánk mélyebben van, mint a politika. A kultúránkban.
Abban, hogyan bánunk az igazsággal. Hogyan beszélünk egymással. Mit teszünk, amikor félünk. Mit hallgatunk el, ha érdekünk fűződik hozzá. Tudunk-e felelősséget vállalni, bocsánatot kérni, megbocsátani, jóvátenni, kapcsolódni ahhoz is, aki mást gondol.
Ezt egyetlen kormány sem tudja helyettünk megcsinálni.
Lehet jobb törvényeket hozni. Lehet jobb intézményeket építeni. Lehet kormányt váltani.
De igaz embereket nem lehet törvénybe iktatni.
A politika végül abból az emberi kultúrából épül fel, amelyben élünk. Ha mi ugyanúgy hazudunk, ugyanúgy törzsekben gondolkodunk, ugyanúgy félünk az igazságtól és ugyanúgy mindig a másikban keressük a hibát, akkor új politikai szereplőkkel is újratermeljük ugyanazt.
A politika tartósan nem tud jobb lenni annál a kultúránál, amelyből megszületik.
Ezért kell előbb nekünk igazodnunk.
Előbb bűnbánat.
Előbb vallomás.
Előbb felelősség.
Előbb valódi kapcsolat.
És ebből formálódhat közösség, testvériség — végül pedig másfajta politika.
És szerintem itt érünk el ahhoz, ami ma Magyarország egyik legmélyebb problémája.
Nem elsősorban politikai problémánk van.
Kulturális problémánk van.
Abban, hogyan bánunk az igazsággal. Hogyan beszélünk egymással. Mit teszünk, amikor félünk. Mit hallgatunk el, ha érdekünk fűződik hozzá. Tudunk-e felelősséget vállalni. Bocsánatot kérni. Jóvátenni. Meghallani a másikat. Kapcsolódni ahhoz is, aki mást gondol.
Ezt egyetlen kormány sem tudja helyettünk megcsinálni.
Lehet jobb törvényeket hozni. Lehet jobb intézményeket építeni. Lehet kormányt váltani.
De igaz embereket nem lehet törvénybe iktatni.
A politika végül abból a kultúrából nő ki, amelyben élünk. Ha ugyanúgy hazudunk, ugyanúgy törzsekben gondolkodunk, ugyanúgy félünk az igazságtól, és ugyanúgy mindig a másikban keressük a hibát, akkor új politikusokkal is újratermeljük ugyanazt.
A politika tartósan nem tud jobb lenni annál a kultúránál, amelyből megszületik.
Ezért gondolom, hogy még nincs itt a politika ideje.
Nem úgy értem, hogy álljon meg a politika. Lesz kormányzás, ellenzék, választás, politikai küzdelem.
Azt mondom, hogy a következő mély változásnak nem ott kell kezdődnie.
Előbb bűnbánat.
Előbb vallomás.
Előbb felelősség.
Előbb valódi kapcsolat.
Igaz kapcsolatból lehet közösség. Közösségből testvériség. És ebből születhet majd másfajta politika.
Nem fordítva.
Az ügynökakták története számomra ezért fontos jel. Valamit, amit a rendszerváltás óta magunk előtt tolunk, most elkezdünk kinyitni. A jelenlegi menetrend szerint az első adatok nyilvánosságra hozatalát október 22-re, az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulójának előestéjére tervezik. https://kormany.hu
Nem azért érdekel, hogy újabb embereket leplezzünk le.
Hanem mert emlékeztet valamire:
amit nem néztünk meg, attól még nem tűnt el.
És ez nemcsak egy ország múltjára igaz.
A saját életünkre is.
Erre a munkára szeretném felajánlani a Humaniát.
Az első lépés a hibák megvallása, szembenézés, vallomás.
Tiszta embereknek van joga másokat számon kérni.
Sőt. Az igaz ember már a létezése által szembesít, ahol elegen igazak: nem lehet tovább hamisnak lenni.
–
Amire mondhatják, hogy ez naivitás és illúzió.
Valóban az is volt. Eddig. A média gatekeeperek korában nem működött a hitelesség – de a social media és az ezt alapvetően megváltozatta.
Mert a social media a legszemélyesebb intim térbe, a fülünkbe hozza be a politikust, mindenkinek saját csatornája van, ahol a hitelesség által kapcsolódnak hozzá, ezért az influenszerek nyerik meg a választásokat. Beleértve a magyar miniszterelnököt és Trumpot. Őszinteség a kulcsa, az emberek érzik ha valaki szerepet játszik.
A social media korában csakis a hitelesség tud nyerni.
Amihez ki kell a bűnöket mondjuk, le kell a bűnöket tenni.
–
Az ügynökakták számomra ezért énekesek. Nem mint újabb lehetőség mások leleplezésére, hanem mint jelképe valaminek, amit 1990 óta kerülgetünk – valahogy sosincs rá idő, „sosem ennek van ideje”.
Homokon áll, aki az önkritikát elhalasztja – az igazság kősziklájához, amire valóban tartós rendet építhetünk csak megtisztulás által juthatunk le.
Keresztelő János igazsága.
Amire Jézus válasza: Menj, és ne vétkezzél többet.
Ügyönkaktákon túllépve fontos: nemcsak egy országnak van múltja.
Mindannyiunknak van.
A feltárást-megtisztulást mind el kell végezzük.
Nincs itt a politika ideje, amíg ez előttünk áll.
–
Természetesen van kormány, ellenzék, választás és politikai küzdelem. Nem ezek felfüggesztéséről beszélek.
Azt mondom, hogy a következő mély változás, a vágyott új korszak nem ott kezdődik, nem politika által jön el.
Hanem a kultúrában kell előbb változás.
Hitelesebb politika csak hitelesebb emberekből tud megszületni.
Előbb olyan emberekből kell több, akik képesek magukkal szembenézni, akik vállalják a tökéletlenségüket, a hibáikat, akár a bűneiket is – és aztán megpróbálnak másképp élni.
–
Erre szeretném felajánlani a Humania közösségi oldalt.
A Humania egy olyan social network, ahol nem tökéletesnek mutatjuk magunkat, hanem őszintén vállaljuk, akik vagyunk, és a tapasztalatainkkal segítjük egymást a következő lépés megtételében. Aminek első lépése nálunk a vallomás. A múlt hibáit tárjuk egymás előtt fel, hogy esendők, bénák, megalkuvók, gyengék, kiszolgáltatottak mikor és hogyan voltunk. Leírjuk. És így tisztulunk, igazodunk, és látjuk egymást egyre jobban. Új és jobb kapcsolatok immár bizonyítottan eredménye ennek, hogy
Nem a másik emberrel foglalkozunk, hanem magunkkal nézünk szembe.
Nem azért jövünk, hogy elmondjuk, mit rontott el Orbán Viktor, Magyar Péter, a főnököm a volt férjem, a cégtársam, aki átvert, apám aki ivott.
Hanem, hogy a saját részünket kimondjuk.
Nyilvános gyónási platformnak is tekinthető amiből jobb medrei kapcsolatok és közösség születik. Gyógyuló emberek az őszinteség következménye, és ami nálunk kicsiben, 3400 emberrel próbaüzemben már működik: pontosan erre van most szerintem a nemzetnek is szüksége.
Szövetségeseket keresek.
Egyrészt.
Elnök Urak, mozgalmat kell csináljunk belőle – mindannyiunk érdekében.
–
És másrészt, kedves olvasó, Humania nem egy egy online közösség csak.
Hanem személyes találkozón is vannak, ahol a nemzet és a világ állapotáról beszéletünk.
Október 22-én várunk a Barabás Villába.
Ha érdekel.
Egy nappal október 23. előtt.
Az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulójának előestéjén.
1956-ban magyar emberek a szabadságért álltak fel.
Hetven évvel később talán érdemes feltennünk magunknak egy másik kérdést is:
Elég szabadok vagyunk-e ahhoz, hogy az igazságot saját magunkról is elbírjuk?
Aki fontosnak érzi ezt a munkát, azt várom október 22-én a Barabás Villában.
Nem új pártot építeni.
Nem újabb tábort létrehozni.
Nem a másikat legyőzni.
Magunkkal szembenézni.
Mert ezt a munkát nem úszhatjuk meg.
És ha elegen elvégezzük, annak majd lesz politikai következménye is.
De nem a politikával kell kezdenünk.
Mert nem a politikával van most dolgunk.
Hanem magunkkal.
Politikával azok foglalkozzanak, akik már megigazultak, azzal, hogy letették a „bűneiket”. János Kétezer évvel ezelőtt János a bűnök megvallása által elnyerhető igazulást hozta, Jézus kardja előtt.
Nines teveszőr ruhám, de ugyanerre hívlak.
Gyertek!
Valljátok meg az életeteket.
Szeretettel,
Joós István