Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent.
Lk 18,35-43
*
Te hogy reagálsz a csitításra? Fontos ez nagyon, hogy válság esetén nem a kevesebbet és óvatosabban, hanem a többet és nagyobb kockázatot vállalva működik. Át tör, aki többet mer a válságos vagy kétséges helyzetbe tenni – a döntés és az igazság színe elé kerül –, míg ezzel szemben aki megérzései ellenére csendben marad, azt nem is hallja meg a Siker, a Társ, az Úristen. Többet, sőt mindent bele! Működik. … ami másrészt nem érdemtelen csodákat, hanem a világból érkező valódi, mert igaz reakciókat és válaszokat jelent. Továbblépést tehát. Olykor még lefelé, de mindig előre.
Öröm, ha megosztod!
