A magát előtérbe toló ember figyelmet remél, de azt így soha nem kaphatja meg, tehát magányba pusztul, bármennyi szempár is néz felé. Kemény ez nagyon. Hogy Continue Reading
A magát előtérbe toló ember figyelmet remél, de azt így soha nem kaphatja meg, tehát magányba pusztul, bármennyi szempár is néz felé. Kemény ez nagyon. Hogy Continue Reading
Boldog, aki szegény, éhezik, szomorú, szidalmazott? Nem. Nyilván nem. Nem mindenki. Hanem csak azok boldogak közülük, akik Continue Reading
Mered-e az újat választani? Lenyűgözően nehéz. Szerintem. Napi tapasztalatom, hogy egészen elképesztően nagy bátorság – vagy arrogancia – kell ahhoz, hogy az ember az újat válassza. Minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb, mert Continue Reading
Más. Nagyon, nagyon, nagyon, alapvetően más valami a templomok körül, „valami bűzlik” Szicíliában. Ugyanis elképesztően nyitott. Minden. Az összes templom összes kapujának összes szárnya. Tehát nem Continue Reading
Házas életem második napja. Lássuk csak. Mi változott. Hmm. Első látásra semmi. :) .. Angika ugyanúgy ágyban, kávét bevittem neki, és én a reggel bőséges derűjét élvezem, most épp Szicília bongó harangjai közepette, egy Continue Reading
Házasságkötésnek gondoltuk, de felajánlás történt. Hmm. A házasságkötés felajánlásnak bizonyult, tapasztalati úton, mert együtt menni csakis valamihez képest, tehát egy, azaz közös irányba lehet, amit Boldogság, hogy megtaláltunk, hogy választani volt erőnk, hogy magunkat tegnap felajánlva Dolgunkra szentelhettük. Alább a gyűrűhúzáskor elmondott szövegek. István! Fogadd ezt a gyűrűt, ami számomra a Szelídség, az Alázat […]
Nehéz számomra erővel mondani. Hogy „tedd!„, hogy „hidd el!„, hogy „kövess!” – nehéz befolyásolni akarni / megengedni, hogy a szavaim a maguk teljes erejével befolyásoljanak másokat. Holott Continue Reading