Nem szeretem Valentin-napot. Pontosabban: semmi közöm hozzá. Sose volt, és aligha lesz – mert hazugság szerintem. Enyhébb fogalommal: tévedés.
Az ünnep ugyanis valami nagyobbal való kapcsolatról helyes szóljon – nemzeti ünnepek a nemzetről, karácsony-húsvét-pünkösd-vasárnap A Nagyobbal való kapcsolatról, halottak napja a gyökereinkről-ősökről szól – s ha ilyen közös ünnepből van elég, tehát,
ha olyan emberrel vagyunk együtt, akivel azonos gyökerek fontosak és EGY irányba nézünk: akkor működik a kapcsolat.
Nekem ez a tapasztalatom.
A “Valentin-nap” szakralitás-pótlék egy szakralitás-tagadó világban – ÖN-ünneplés, ÉN-központúság, MI-imádat – ami nem fog működni, sőt káros, mert nem tud több lenni egy kellemes délutánnál és némi egész jó (közepes?) szexnél (nagy vita?), ha az életünkben Az Ünnepek, tehát a nagyobbal való kapcsolataink (ősök, természet, Isten) nincsenek Rendben.
Együttérzek nagyon a Valentin-napot fontosnak érző emberekkel.
Mert valami vallás mindnekinek KELL – vallás nélkül NINCS élet, mindenki HISZ valamiben… mert HIT nélkül Remény nincsen, és remény nélkül az élet elviselhetetlen.
Az ember nem lehet remény-telen.
Ami a lényeg szerintem. Hogy mibe veted a reményedet. Három értelmes lehetőség van végül csak szerintem:
A) SZÜLŐKBE és a társadalomba és mintákba – hogy úgy csinálom, ahogy mondták, és akkor az majd nekem is jó lesz, ahogy nekik jól (?) működött, mely esetben azt kell csinálni, amit a szocializációs közeg csinál. (Tudatlan élet)
B) MAGAMBA – hogy rájövök, megcsinálom, érvényesülök, mely esetben a Nagyobb és az ősök és a nemzet is felesleges, viszont a Szerelem muszáj legyen, és így nagyon is helyes, sőt szükséges ünnepeld a Bálint-ünnepet. Hajrá! (Tudatos élet)
C) NAGYOBBA – hogy nem csak én erőlködöm, hanem Meder, Irány, Sodrás, Szeretet, Kegyelem is igenis VAN, mely esetben ünnepelni nem a szerelmet vagy a születésnapot érdemes, hanem azt, ami a Nagyobbal összeköt minket. (Céltudatos)
Bő 30 évet töltöttem az első két verzióban, és az a tapasztalatom, hogy nem tudtam jóllakatni az éhségemet, és a legszebb helyeken, a legjobb nőkkel, a legdrágább tárgyakkal, a legnagyszerűbb élményeket habzsolva is éhen / magányba pusztultam.
Ami után, a moslékos vályúba lógó fejjel jutottam arra, hogy ez így nem jó.
Alapvető megértésem lett ezekben az időkben, hogy
Ha ugyanazt csinálom tovább, amit eddig, akkor nem lesz más eredmény, mint eddig – ha valóban változást akarok, akkor valami mást kell próbáljak, máshogy kell éljek.
És mivel nem maradt más lehetőség: kísérletezni kezdtem a C) verzióval.
Ami működni kezdett.
És azóta is egyre jobban működik.
–
Kapcsolati témában az alábbi 5 meghatározó megértésem fakad innen:
1. Ha a világban Rend van, és nekem nincsen / nem jó a kapcsolatom, akkor nem vagyok rá kész, mert nem vagyok alkalmas állapotban, mert valamit nem jól értek.
És:
2. Ha rengeteg munkát tettem önismeretbe, és mégsem jó az életem, akkor lehet, hogy nem tudom jóra szerelni magam, és talán nem is ez a megoldás-feladat, hanem arrogancia volt csak.
Tehát:
3. Nem magamon kell tovább dolgozzak, hanem tökéletlenségem elfogadva a Világ működését KELL jobban-helyesebben értsem – a világgal való kapcsolódásom kell alapvetően megváltozzék.
És:
4. A mód, ahogy a világgal való kapcsolatom vátozni tud, hogy leveszem magamról a fókuszt (ki vagyok / mit akarok?), és a világra helyzem át (hogy működik / mit akar tőlem?).
Végül:
5. Onnan fogom tudni, hogy sikeres az erőfeszítésem, hogy haladok, tehát változom, amit onnan fogok tuni, hogy a kapcsolódásaim változnak – működni kezd az életem.
Ezt próbáltam tehát.
És így is lett.
.
Mely okból:
Bálint-nap helyett NEM önismeretet, hanem a világ és más emberek helyesebb értését ajánlom Neked, ami az ÉN-központúságból való továbblépés – mert nekem ez működött.
Eddig a lényeg.
–
Kapcsolódó hirdetmény:
Elindult egy JoósIstván közösség, ahol a világ és mások jobb értéséhez kaphatsz segítséget ÉS társakat – hogy a figyelmet magadról és arról, hogy TE mit AKARSZ: végre kifelé fordítsd.
Bővebb info:
› joosistvan.com (új)
–
Szeretettel, és most még félárral várunk.
Jó munkát!
István
Öröm, ha megosztod!