A tanítványok bezárkóztak. Este volt már. Nyilván féltek. Elhagyatva és egyedül érezhették magukat Jézus távozása után. Az asztalon gyertya, kint sötét és értetlenség… talán rosszindulat is.

Érzed magad olykor így?

Egyedül.
Reményvesztetten.

Én szoktam.

Az asztalon a gyertya a lelkemben kicsi fény, ami nem alszik ki soha, de ettől még gyakran érzem túl soknak és túl nagynak a külső sötétet, ahhoz képest magamat kicsinek, erőtlennek, törékenynek – különösen a bukásom óta.

Mi a megoldás?
De komolyan… mit lehet ilyenkor tenni?

Nekem a kapcsolódás működik.

Másképp: nekem semmi más nem működik ilyen helyzetekben, mint a kapcsolódás. A közösséget is ezért hoztam létre, mert nekem ez működött – amikor nem vagyok épp a “toppon” máig gyakran belépek, és csak másokra figyelek, nekik reagálok. Azonnal jobban leszek.

Miért?
Mert hasznosnak érzem magam.

Megütötte ma a fülemet egy mondat a pünkösdi misén: “A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.”

Nekem EZ valóban működik.
Ha “csak” hasznos sikerül legyek, az azonnal billent vissza.

Sőt…

Nem egyszerűen csak középre billenek a hasznosság élménye által, hanem ERŐ-be. Konkrétan és szó szerint tüzes élmény számomra, mikor másokhoz kapcsolódni hasznosan sikerül, amiről egy másik mondattöredék jut eszembe: “megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent”. EZ az élményem ilyenkor. Hogy nem én tudom – én NEMtudom –, hanem félreállás sikerül, hogy szóhoz jusson, aki tudja.

Ami pünkösd lényege szerintem.
A félreállás.

Karácsony a szeretet, tehát a ráció halála, húsvét az áldozat, tehát a hit ugrása, pünkösd a félreállás, tehát az akarat feladásának ünnepe számomra.

Egy ideje gyakorlom már ezt, de ennek ellenére “nagyon béna vagyok” még mindig. Igen, tudom, hogy ne ostorozzam magam. Akkor másként: “egész jó vagyok már, de még bőven van tér fejlődjek”. Mert minden héten van több alakalom is, amikor megfeledkezem erről, és ÉN próbálok helyzeteket megoldani. És amikor ÉN próbálom: nem sikerül, és ez stresszel, és kiborít, és mindent veszélyeztet, ami számomra fontos.

Nagyon kemény ez.

Hogy TÉNYLEG csak a félreálló életnek van értelme, értsd: a legjobb életforma, amit én eddig tapasztaltam a testvéri összefogás, ahogy Jézus mondja. Miközben másrészt az önzés is fontos volt, és az önzés legyőzésre tett kísérletek is – ezekbe tékozló fiúként belehalva jutottam ide el, hogy nem próbálom tovább.

Pünkösd titka, hogy nem kell próbálni.
Semmit.

Csak tenni vagy nem tenni, ahogy Yoda mondta.
Aszerint, ami igaz.

Konkrétabban: másokkal hasznosan kapcsódni.
Az ÉN egyedül megoldom helyett.

Mert egyedül senki nem oldja meg.

Tehát kapcsolódni kell, hasznosan, amikor van épp mit adjak – és másrészt kérni őszintén, tehát nyilvánosan mutatni a hiányomat, amikor úgy érzem, hogy nincsen. hogy általam mások hasznosulhassanak.

A viasz vagyok, és nem a láng.
Ezt értettem meg.

Hogy a viasz át kell magát adja, hogy a Láng lobogni, az élet Fényleni tudjon. Amihez a kanóc az akarat. Hogy engedem ezt, és átadom magamat.

Csodás pünkösdöt,
Jó Munkát mindenkinek!

A Nagyobb irányít, kormányoz, és fenntart – ha csak hagyatkozni merek.

Hálával,
István


Az ábra részletes magyarázata: ITT.
Útonjárók Közössége: EMITT

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!