Több érdekes-értékes tükröt kaptam a napokban… az egyik lojalitással “vádolt” engem az Egyház irányában.

Figyeltem ezt magamban, és igaz. Mármint nem pontosan, mert az Egyházzal való viszony húsz éve kihívás nekem. Nem tudok az Egyházzal Igazán, nem tudok Otthonosan Kapcsolódni. Sokat tépelődtem ezen, hogy az Egyház állapota, vagy az én arroganciám az akadály – igyekeztem az Egyház jelenét alázattal elfogadni. Sikerült is. El tudom fogadni. De ettől még tény, hogy nem csak a templomokat látogatók, de az egyházi emberek nagy részének állapota is válságos, és engem ritkán töltenek a szertartások, így nem alakultak ki élő-személyes kapcsolatok. Pedig nagyon próbáltam “lojális lenni”, mert szerettem volna megérkezni. Nagy lelkesedéssel, tehát Erővel tudtam volna az Egyház nevében hívni.

Az érzés alapja tehát nem lojalitás. Az tünet volt csak. Erőlködés-próbálkozás. Az érzés gyökere az, hogy halogatok-félek. Rettegek, hogy mi van akkor, ha az Egyház haldoklik-nincsen. Biztonságosnak-szelídnek-helyesnek tűnt, hogy hidat próbáljak építeni. Pontosabban lépcsőt. Le a pokolba, ami a „Ráció Halála” szakadék mélypontja, és aztán onnan fel, a Jézus nevében álló Istenes Közösséghez. Ami a tékozló fiú útja. És olyan jó lett volna, hogy a Közösség van, mert Az Egyház A Közösség, ahova ékezni lehet, bármilyen tökéletlen is – és akkor ezzel nem kel foglalkozni. Ha az Egyház felé terelhet(t)em (volna) a rám figyelő embereket, hogy a templomokba visszataláljanak, akkor “révész” vagyok csak, és nem kell gyülekezést vezessek.

A legutóbbi hetekben érkezett meg, hogy ez nem megy, mert nem Helyes. Aki engem valóban Lát, annak az Egyház által nyújtott világkép és közösség kevés. Ahogy nekem is az. Tehát kell az Új Közösség, nem ússzuk ezt meg… Bárhogy is félek. A Rend jegyében álló kapcsolódás időszerű, tehát Feladat. Ember Kövess helyesen, tehát Vezess másokat! A Rend jegyében álló kapcsolódást: magunktól várom. Tőled IS. Humania iránya ez.

Hála Istennek, hogy rengeteg épp a tennivaló, és nem érek rá ezen gondolkodni. A “lojalitás” észrevételre reagálok csak, mert magam miatt is ki kell immár mondjam: nem vált be az Egyház iránti lojalitás, bárhogy is próbáltam. És már nem hiszek benne, hogy elég lenne.

Isten éltessen, Apu!
Ma lennél 80 éves.

… érdekes, hogy Te ezt mennyire érezted-láttad. A képességeimet. Hogy mire vagyok való. Más szavakkal bár, de milyen határozottan képviselted – most értettem ezt meg.

Köszönöm!
István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!