Érdekes érzés, amikor az ember tudja. Amit másoknak meg kellene értenie… És az átadás meg nem megy.
Mert hallgatni alig akarják, és akik igen sem úgy értik, ahogy mondod. Hanem másként, saját céljaik-állapotuk szerint, félre.
Mondhatnánk, hogy miért nem figyelnek jobban, hogy miért csak a felét értik, amiből a fél-re értés következik – de nem ők a hibásak. Hanem én.
Én vagyok a hibás, ha azt képzelem, hogy dolgokat el lehet mondani. Mert nem.
Dolgokat tapasztalva tanulni lehet, és akinek már van tapasztalata, annak lehet hasznos az ő meglévő tapasztalatáról szóló magyarázat olyan másik embertől, aki ezt korábban már tapasztalta, és helyesen értelmezte.
Így tehát az ember vagy nem beszél, vagy abban a tudatban kell beszéljen, hogy bizonyosan félreértik.
Sokan nem beszélnek. Értem őket. Mert a félreértésből indulatok, düh, mocskolódás, sértegetés is szükségszerűen származik.
Aki beszél, azt mások ütni fogják.
Ez is biztos. Akik a felét értik. És méginkább, akik a felét sem értik – mert akik a felét már legalább értik megállnak elgondolkodni, és nem érnek rá sértegetni. (Akik mindent értenek, nem hallgatnak Téged, mert nekik nem mondasz újat, így nincsen Rád szükségük.)
Aki beszél, azt kioktatják, lehurrogják, sértegetik, megkövezik olyan más emberek, akik egyáltalán nem értik… vakok a félszeműt, igazságuk biztos tudatában, keményen.
Ez van. És akkor a kérdés: beszélsz-e?
Az én tapasztalatom, hogy nekem nagyon jót tett, hogy mások sértegettek, szidtak, ítéltek, kinevettek, becsméreltek engem. Mert így tényleg csak arról beszélek, ami megéri ezt.
A beszéd áldozat.
Ez az élményem.
Hogy a beszéd kereszt.
A beszéd önmagam felajánlása a számomra fontos Nagyobb szolgálatában.
Mások korbácsolni fognak, ha kinyitod a szádat, és talán megfeszítenek. És ez jó, mert így tudod meg, hogy miről érdemes beszélned.
A témák nagy részéről: nem.
Az igazságról: igen.
… a beszéd a legjobb önismereti munka, mert így tudhatjuk legbiztosabban meg, hogy mi elég fontos számunkra, hogy a beszédből szükségszerűen következő szenvedést elviseljük. Sőt. Hogy megtanuljuk nem magunkra venni, hogy a szidalmazásban is a másik embert szeressük.
Beszélsz-e?
Hol?
Beszélj!
Jó munkát!
István
p.s.
Ha a beszédet védett térben kezdenéd, olyan helyen, ahol mások nem ítélnek: ajánlom az Útonjárók Közösségét!
Öröm, ha megosztod!