Sokakat látok ezzel kínlódni. Hogy nem kérik el. Nem merik elkérni, nem tudják elfogadni. Sokakat látok új életbe belevágni, csinálni, kitartani, és aztán végül azon elbukni, hogy nem tudták elkérni azt, ami pedig jár, amit megér a munkájuk. Nagyon fontos ez. Hogy az új élet nem csak abból áll, hogy itt tudom hagyni a régit, hogy bele merek vágni az újba. Nem. Egy következő, talán mindezeknél nehezebb lépés, hogy el merem kérni az árat. Muszáj. Működő élete csakis annak lesz, aki mer lépni, igen, bele mer a számára lelkesítő újba állni, remek, ÉS AZTÁN el is kéri az árat. Kemény ez nagyon. Éhen halsz, ha nem teszed meg, ami szintén saját tapasztalat. Hogy túl drága lesz? Ne gondold. Bármilyen árhoz vannak emberek, “piac”, akiknek megér annyit, ha Igaz, Jó és Szép, és az ember a Helyén csakis így munkálkodik, ne ezen gondolkozz tehát, hanem, hogy a méltányos mi, és MERD azt elkérni. Nekem sem erősségem. Nagyon nehéz. A saját méltóságomat elhinni. Nekem nagyon. Másrészt amióta kísérletezem ezzel, azóta azt látom, hogy a méltányos, tehát nem alacsony ár óriási hozadéka egyrészt, hogy megerősít, engem az értékemben, másrészt hogy olyanokkal kapcsolódhatok, akik megbecsülnek, akiknek valóban megér ennyit, akiknek – nagyon fontos ez – alacsonyabb áron KEVÉSBÉ voltam hiteles. Hogy ezzel a társadalom jelentős részét kirekesztem? Igen. Szigorúan véve pontosan ez történik, azonban sok éves tapasztalatom, hogy akik ingyen vagy nagyon kevés pénzért fogadtak tőlem, ott én sem a maximumot adtam, nem Igazán, nem Magamat, mert legbelül zavart, hogy éhezem, hogy a bérem alacsony, kevés a jóllakáshoz, hogy pontosan tudtam ezt. Tehát nem hasznosultam. Nem úgy, ahogy pedig tudok. Arrogánsan hangzik, de az egyik legnagyobb bölcsesség a gyöngyök és a disznók esete. Sárba tapossák csak, és gyöngy mivoltában is elbizonytalanodik, aki mindenkinek akar hozzáférhető lenni. Nem lehet. Nem szólok mindenkinek. Ez van. Egészen egyszerűen nem vagyok mindenki szamára egyformán érthető, és akik számára nem, ott valóban le kell az út porát is magamról rázni. Különben SÁR lesz belőle. A lelkemben lesz sár. Muszáj tehát lerázni, és tovább. No és ezért fontos az éhség, ezért fontos kérni. Mert amikor ennem adnak derül az ő megbecsülésük, vagy annak hiánya ki. Fontos ez nagyon. Ezért az előfizetés és a tagság ezen az oldalon. Adnom kell előbb, persze, a szövegek nagy része nyilvános, de nincsen közelebbi dolgom azokkal, akik nem próbálnak kiegyenlíteni. És ezért másrészt a Lovagi Torna díjszabása is, ami akár jóval többet ér, tudom, hiszen szó szerint tud sorsfordító élményt adni, de önfelvállalásban tartok ma épp itt.

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”

Lk 10,1-9

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!