Az egyén sikere, gyógyulása boldogsága – ez a megfigyelésem – a közösségen múlik. Hisz magában, igen, de mások is hisznek benne, kell hozzá az is, mások hitével ellentétben eredmény, áttörés, csoda nem lehetséges. Ezért mondtam, hogy akarva nincs siker, akarással nem lehet meggyógyulni. Hogy akkor hogyan igen, hogy a kétkedő közösséget magam mögé hogyan állíthatom? Nagyon egyszerű, azt kell csinálni, amiben valóban Hiszek. Ugyanis az ember nem tud valóban hinni olyasmiben, ami nem valóban jó és ami nem valóban lehetséges, így tehát ha azt csinálom, amiben valóban hiszek, akkor azt a környezetem is érzi, ugyanúgy látja, abban a többi ember is hinni fog. Mármint HA a lekesedésem láttatni merem.  Építsünk MŰKÖDŐ közösséget! – vasárnap hirdetettem meg, és lenyűgöző bizalommal érkeztek, folyamatosan, azóta is. Csoda, ha megvalósul, de NEM az én sikerem. Hanem a közösségé. Én csak a célt mondtam ki. Folytatás itt.

*

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Mk 6,1-6

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!