A kétség sosem belül van. És nem is kívül. A kétség Van, tehát egyszerre van kívül és belül, mégpedig háromszorosan, mert ahol kétség van, ott magamban, a másikban és a rendben is bizonytalan vagyok. Jó ezt látni. Jó Látni és nem számon kérni a másikat, ha kétségei vannak. Sem nem büntetni magam, ha nekem, sem nem az Istent kárhoztatni, hogy miért hagyott el, hanem érteni és megengedni, hogy általános épp a kétség jelensége, a világban, amint a másikban, amint bennem.

Két-ség, tehát fél-elem.

Hogy mi a Helyes ilyenkor? Észrevenni, hogy két-s-Ég is lehet az olvasat, és ez a helyes értelmezés, tehát az én kettősségemet a világ egységébe beleengedve Háromságba továbblépni. A Háromság a Rend tudatosítása, tapasztalás által, hogy tehát annak, a mindenséggel összhangban álló megérzéseimnek, az időszerű-s-ég-nek magam megadva a nagyobb részeként tudom érteni és élni, sőt ünnepelni magamat, a másikat, és a világot, ami által a kétség is azonnal múlik. Egészen egyszerűen nincs többé. :-)

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!