Év végén a következőt kémlelni csábító, de tapasztalatom szerint hasznosabb picit visszafelé. Nézni. Legelső gondolat bennem a hála. Continue Reading
Év végén a következőt kémlelni csábító, de tapasztalatom szerint hasznosabb picit visszafelé. Nézni. Legelső gondolat bennem a hála. Continue Reading
Karácsony a fény ünnepe, ami minden ember legnagyobb vágya, a fény, tehát Boldogság, ezért a legnagyobb ünnep Karácsony, és … szerintem … a legkevésbé megértett. Ugyanis a fény NEM jön magától. Continue Reading
Örömmel jelentem, hogy megjött. A fény. Évek óta lenyűgöző számomra, hogy az időjárás, az emberek hangulata, és az évkör mennyire együtt mozog. El-ké-pesz-tő. Hetek óta alig láttunk napot, nyomott, ködös, terhelt idő – és aztán áttörés, most, egy csapásra, Continue Reading
Hogy vagy? Én rosszul. No nem nagyon és nem igazán, de mégis. Hónapok óta tisztul a kép, hogy tovább az új évben hogyan, és merre, korszakváltás előtt állok, ismét, és értem, és lelkesít nagyon, Continue Reading
Karácsony. Mindjárt. A szeretet és a fény ünnepe, az új fényé – és magam körül ez alkalommal szétnézve mintha minden rohadásban lenne. Sötétség, penész, baljós árnyak, amerre csak nézek, Continue Reading
Puszta. Hmm. Igen. De miért a pusztában beszélt? Érdekes ez, nem gondolkodtam még rajta… Continue Reading
Érdekes számomra, hogy az emberek szeretői viszonynak és bűnösnek azt tartják, ahol rendszeres szexuális kapcsolat van, míg amikor „csak” sokat beszélget férfi és nő az a közvélekedés szerint barátság, és rendben van. Continue Reading
Nehéz. Ez. A tömeg. Hogy mennyire elképesztően sok ember van mennyire elképesztően rosszul, nehéz nem akarni segíteni nekik. Nehéz úgy, hogy pedig tudok. Hogy napi tapasztalatom ez, tehát tudom, hogy tudok, segíteni, konkrétan és gyakorlatilag – ez a legdurvább – Continue Reading
Egy ideje figyelem, érdekes téma, hogy ki tud kihozni az sodromból, tehát az egyensúlyból. Nem senki. Fontos ez. Hogy olykor felháborodom – mégpedig azzal arányban, amennyire a másikat tartom, amennyire Continue Reading