Nincsen elég sötét, bárki bármit is mond, fontos ezt ma, vízkereszt napján megállapítani. Még mindig nincs. Ugyanis Isten nélkül ember sincsen, tetszik vagy sem, nem vagyunk magunknak elég. Sőt. Isten sem elég nekünk magában, önbecsapás egyedül elérni próbálni, mert igazán csak tettekben lehet, a világban hatva, tehát kapcsolódva, amihez így a többiek is kellenek, mert […]
Az első munkanap első feladataként az engem személyesen érintő, hozzám közvetlen kapcsolódást nyitó egyéni programokkal kezdtem ma foglalkozni, ami automatikusan vetette a „Hol laksz?” kérdést fel. Mármint, hogy én hol lakom… Continue Reading
Év végén a következőt kémlelni csábító, de tapasztalatom szerint hasznosabb picit visszafelé. Nézni. Legelső gondolat bennem a hála. Continue Reading
Karácsony a fény ünnepe, ami minden ember legnagyobb vágya, a fény, tehát Boldogság, ezért a legnagyobb ünnep Karácsony, és … szerintem … a legkevésbé megértett. Ugyanis a fény NEM jön magától. Continue Reading
Örömmel jelentem, hogy megjött. A fény. Évek óta lenyűgöző számomra, hogy az időjárás, az emberek hangulata, és az évkör mennyire együtt mozog. El-ké-pesz-tő. Hetek óta alig láttunk napot, nyomott, ködös, terhelt idő – és aztán áttörés, most, egy csapásra, Continue Reading
Hogy vagy? Én rosszul. No nem nagyon és nem igazán, de mégis. Hónapok óta tisztul a kép, hogy tovább az új évben hogyan, és merre, korszakváltás előtt állok, ismét, és értem, és lelkesít nagyon, Continue Reading
Karácsony. Mindjárt. A szeretet és a fény ünnepe, az új fényé – és magam körül ez alkalommal szétnézve mintha minden rohadásban lenne. Sötétség, penész, baljós árnyak, amerre csak nézek, Continue Reading
Puszta. Hmm. Igen. De miért a pusztában beszélt? Érdekes ez, nem gondolkodtam még rajta… Continue Reading
Érdekes számomra, hogy az emberek szeretői viszonynak és bűnösnek azt tartják, ahol rendszeres szexuális kapcsolat van, míg amikor „csak” sokat beszélget férfi és nő az a közvélekedés szerint barátság, és rendben van. Continue Reading