Szeretett Mind!
Érdekes, ahogy le vagyok mindig maradva… napokkal, hetekkel olykor… a nagyböjt nekem most érkezett meg.
Onnan tudom, hogy nem akarok hírlevelet írni. Hónapok óta nem volt már ilyen… hogy nem AKAROK írni, hogy nincsen semmi FONTOS, amit TUDATNOM KELL Veled.
Ami mögött az ok, hogy nem akarok épp semmin változtatni.
Ami mögött az élmény, hogy minden rendben van.
A világban Rend Van.
Ami persze nem jelenti, hogy semmi ne foglalkoztatna…
Első helyen a bőség foglalkoztat épp, hogy milyen eléképesztően gazdag az életünk, hogy micsoda döbbenetes kegyelem, hogy itt Lehetünk, most és ez a Dolgunk.
Második a ma reggeli videó, ami kivételesen egy nap késéssel szól a tegnapi evangéliumról. Megosztottság a téma. Mi a megosztottság… oka és megoldása.
Harmadik téma – nekem is furcsa: az iszlám. Hálás vagyok a Jóistennek az iszlámért, hogy a nyugati civilizáció jelen verzióját általa megújulásra sarkallja. Láznak élem meg. Válság tünet. Kihívás, igen, ami óriási lehetőség.
Negyedik az idealizmus téma, hogy az életünket ez mennyire meghatározza. Senki nem jó, csak Isten. Jézus mondja ezt, emberek!!! … de persze szabad álmodozni, csináltam én is sokat.
Ötödik a kereszténység – erős érzésem, amit Hamvas száz éve mondott, hogy kétezer év után immár bármikor esedékes. ÉS… AKKOR… MINDEN változik majd. Az emberek testvérisége nem demokrácia, hanem fraktál – sok lelkesítő munkát sejtet, hogy ez milliárdok számára mennyire nem érthető ma.
Hatodik a guruk értelmetlensége… sőt arroganciája. Korábbi önmagamat is beleértve. Hogy az igazság nálunk lenne? Ugyan. És ami fontosabb: az igazat nem tudni kell, hanem cselekedni érdemes:
Az igazság nem gondolatok által megismerhető, hanem tettekben bontakozik.
Hetedik, hogy a Facebook napjai meg vannak számlálva. Ez az élményem. Nagyon-nagyon-nagyon durva, egy elmaradott poros kis kelet-európai faluban, egy nagy folyam holtága mellett ezt ennyire tisztán látni: Humania a jövő, elkerülhetetlenül, sikerre van rendelve.
Nyolcadik az abban való gyönyörködés, hogy milyen fantasztikusan alkalmatlan vagyok. A Feladatra. Teljesen. Amikor-amíg-ahogy csinálni ÉN próbálom. De…
Amint nem csinálom, én tökéletesen csinálja általam: Az Én.
Kilencedik, hogy mennyire meghaladhatatlan a kor. 33 évesen kezdtem beszélni, és alig érdekelt valakit. Most, 51 évesen már sokaknak vagyok hiteles, de közben valójában kölyök, még mindig – aki több mint ezer videót publikáltam, egy, kettő, három csatornára. Mi lesz itt 60, 70, 80, 90 éves koromra.
Tizedik az idő. Hogy ezek az írások és videók nem vesznek el, amíg tart a digitális kultúra. Hogy mennyire teljesen mindegy, hogy ma, tegnap, holnap hányan nézik ezeket az anyagokat. Még megszülető emberek milliárdjainak készülnek.
Tizenegy a Jóisten ésszel számomra felmérhetetlen kegyelme, ami a nagyobb anyagi bőségtől, látványosabb sikertől és országos ismertségtől megóvott eddig – mert… mennyit lázadtam ez ellen, de már Látom: nem voltam rá kész.
Tizenkettő a családom. Első és utolsó téma is ez, hogy nagyon-nagyon hálás vagyok. „Az (én anyám és az) én testvéreim azok, akik az Isten igéjét hallgatják és cselekszik” – sokan, egyre többen vagyunk. Lassan. Megállíthatatlan erővel haladunk. Család és csapat és közösség Egy-s-Ég.
…
Emberek jönnek, nahát…
Valami kezeslábast hoznak.
Holnapra újra “normális” leszek.
—
Ja: új funkció a héten a Humania-n, hogy már látszik, hogy kik néztek meg, sőt az is, hogy kik kedvelnek Téged, és kik nyomtak szív-et bármely megosztásodra.
Már ha írtál megosztást.
Ha nem mersz-tudsz-akarsz őszinte lenni, akkor nem való Neked a Humania – várunk vissza, amikor már eléggé szenvedsz a magánytól, hogy esélyt adj az igazsgának. El fog jönni a nap. Idő kérdése csak.
Végül, kérdésre válaszolva: igen, szabad álnéven résztvenni!
A lényeg, hogy őszinte tudj lenni.
Jó munkát!
István
Öröm, ha megosztod!