Mária vagy Magdolna, sokak dilemmája ez, amiről gondolkodó, érző, Élő nőkkel és asszonyokkal folytatunk gyakran beszélgetéseket. Nos? Szerintem egymás után. Ami alatt azt értem, hogy a maga teljességében, tehát tisztán jó mindkettőt megélni, hogy utána működjék a teljes, tehát a saját tapasztalat alapján integrált, tehát a Mária Magdolna élet. A sorrend? Mondhatnám, hogy mindegy, de a gyakorlatban mégis Mária, tehát bizalomteljes, de gátlásos, önbizalomhiánnyal küszködő királylány minden nő előbb, hosszabb vagy rövidebb ideig, és utána lesz Magdolnává, aki tud, dönt, akar, szabad, független, valóságos királynő, amit megélve, tehát az istennőt, aki vagy a maga teljességében kibontakoztatva, a “te jóságos ég, annyira magamnak akartam, hogy kurvává lettem” élményhez így eljutva isszátok a magány keserű poharát ki, és így érkeztek oda meg, hogy a női eszköztár mindkét oldalát immár maradéktalanul megismerve akkor most valahogy működni kellene. Valahogy, tehát valamihez képest. Valamihez képest, tehát valakihez képest. Muszáj, hogy saját élményként Magdolna is meglegyen, különben addig férfival igazi kapcsolat nem megy, mert nem időszerű, mert egészen egyszerűen sok vagy. Túl hisztis, mint királylány, vagy túl határozott, mint amazon. Mária Magdolna az Út, amihez előbb MINDKÉT létmódot ki kell egyedül meríteni, tehát, igen, a kurvát is. Szándékkal mondom így. Amíg a sötét, a gátlástalan, a mocskos valódat fel nem fedezed, addig nem fog a kapcsolat menni. Lehetetlen. Lehetetlen, mert vágyak távol tartanak, mert nem élted még őket meg, tehát nem ábrándultál még ki, és lehetetlen, mert a működési módot sem ismered, amire pedig igényt tart majd a Férfi. Nem feltétlen a hétköznapokban. De az ágyban például. MUSZÁJ kiismerd, felfedezd, megvalósítsd, szembeköpd magad, legalább rövid időre, mint Magdolna a kurva. Meg KELL éld, mert meg kell tapasztald a Magdolna, tehát a Királynő, tehát az Amazon létmódot maximumát, tehát a férfiak felett gyakorolt Hatalom teljességét, mégpedig nem csak szellemi-lelki, de testi vonatkozásban is. Muszáj. Muszáj, mert teljes nem lesz, nem lehet teljes az eszköztárad, tehát Női személyed, ha a gátlástalan önfeledt jelenlétet, a totális önzést, tehát a kurtizán élményt kihagyod – minden nőnek, mert minden Féfinak szüksége van erre.
*
A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,1-2.11-18
Öröm, ha megosztod!
