Beszélgetés indult a Vezető, Menedzser, Szakember megkülönböztetéséről, a tegnapi írás nyomán, amihez benyomásom, hogy bár érdekes amit a világ mondd, akinek engem látnak, de hasznosabb a fát gyümölcséről megközelítés, tehát fontosabb, aminek magamat eddig tapasztaltam. Hogy miben voltam eddig kiemelkedően eredményes. Vezetőként, Menedzserként vagy Szakemberként? Másképp: saját vízióval egyedül indulásban, vagy meglevő vízió új szintre emelve kiteljesítésében vagy szakmában vagyok otthonos? Még másképp: VÍZIÓ él bennem, konkrét, amit csinálni kéne valahogy, ami Legyen, még nem tudom hogyan, de feltétlen, vagy EMBEREK lelkesítenek, velük vagyok Jó, Támasztás, erősítés, emelés, a Csapat kovácsolása, a rendszer működése, koordináció az erősségem, vagy növekvő Tudásom van és Szakma, konkrét TEVÉKENYSÉG, amit Szeretek. Melyik? És lásd, hogy teljesen mindegy. Mert egyformán szükségünk van egymásra, a három alap jelleg nélkül semmi nem működik, Adj tehát Teret, Becsüld meg a többieket! … Hmm. Sok zavart okoznak a fogalmak, hogy alá-fölé rendelve, nem egymást kiegészítő módon értelmezzük őket, mely okból a többség Vezető Akar lenni. Ebből kifolyólag talán a Megszállott, Tanító, Cselekvő megkülönböztetés a helyesebb. Egységben állva. Ahol tehát a tananyag, ügy, vízió, feladat, bárhogy hívhatjuk, a Megszállott által transzformálódik, és a Tanító ebben a szellemiségben koordinál, ezt adja át, így tanít, a Cselekvő pedig ebben dolgozik. Igen. Iskola végül minden szervezet, és nem is lehet más, ahol mindenki a maga módján, a maga tehetsége és állapota szerint Vezet.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!