Az ember vezetni csakis azzal arányban tud – csodákra azzal arányban képes – amennyire Helyes a zene, amire hallgat, és amennyire Követni megtanult.

Sokat beszélünk testvériségről, meg hogy szeressük egymást, de azt érted-e, hogy ez csak valakihez képest megy? Az emberek testvérek csakis azzal arányban tudnak lenni, amennyire közös világképet, tehát atyát elismernek. Pont. Akinek képviselője is kell legyen. Vezető. Aki jót és jól szolgál. A legtöbb önismereti és önfejlesztő és segítő és ezoterikus iskola nagy kihívása ez, hogy jó ember, tehát testvér nem tudsz közös világkép, közös rend, közös Irány, közös Atya, közös vezetés nélkül lenni, a nagyszerű tanításokat megvalósítani lehetetlen, amíg közös Nagyobb ÉS ahhoz személyes keretek nincsen, mely okból a tudomány, a hasonlóságról szóló felismerések, Tao és Buddha-természet magában mind kevés, mert személytelen, így távoli – és másrészt működik, amivel a szekták visszaélnek, hogy a közös Hit automatikusan szül testvériség iránti igényt, amit kötelező áldozatként erőszakolni, tehát rossz vezetőnek lenni jövedelmező. Hogy mi van középen? A valódi saját élmény, hogy Nagyobb, tehát Rend, tehát Szeretet, tehát Atya VAN, és így figyelem, sőt elfogadás, sőt kötelesség is egymás felé, sőt igazodási hajlandóság is, tehát a “nagy szent szabadságom” önkéntes korlátozása, a renddel összhangban működő vezetőt, majd saját vezetői kötelességemet is elfogadva. Távoli még, hogy tömegek életében ez így működjék, de egyértelműen erre tartunk. Csak mondom. Megnyugtatásként. Hogy normális, és NEM Benned a hiba, ha elméletben bár érted a nagy felismeréseket, de gyakorlatban nehéz csakúgy mindenkivel mától jó testvér legyél, ha az erőltetés nem esik jól, ha a Hit mellé Társakat Vágysz, sőt Vezetőt, igenis, mégis, aki bár ember és esendő, de Jót és Jól, tehát Téged is szolgál. VAN középen út, és egyre többen botorkálunk felé. Nem vagy egyedül. Viszont talán ki kell idővel állj… mert vezetni végül mindannyiunknak muszáj. Az ember teljes életet élni csakis azzal arányban tud – csodákra azzal arányban képes –, amennyire felelősséget vállalni, tehát vezetni hajlandó, és ez csakis azzal arányban megy, amennyire Helyes a zene, amire hallgat, és amennyire Követni valóban megtanult.

*

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!” Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?” Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttét engem!” E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!” A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

Jn 11,3–7. 17. 20–27. 33b–45

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!