Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.” Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.” Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

Lk 15,1-10

*

Voltál már elveszve? Ismered az érzést? Ha nem, akkor talán ideje. No nem nagyon. De picit mindenképp, mert az ember a pillanatnyi nehézségeiből továbblépni olykor csak elveszve – egy más, eddig elképzelhetetlen létmódot választva – tud. Sokat irigyeljük az elvesztettek megtérése fölötti örömöt, de megfizetik az árat, hidd ezt el nekem, lenyűgözően nagy árat fizetnek, és az ember vagy ismeri már a magány e kínzó mélységeit, vagy ha nem akkor időszerű elvesznie, hogy megismerje. Sőt. Bizonyosan van maga válságban, aki mások sorsán panaszkodik, tehát nem csak azért ideje elvesznie, hogy megismerje az élményt, hanem mert továbblépést sem találhat másképp. Csakis elveszve. Ugyanis szükségünk van rá, KELL az élmény, hogy a Nagyobb megtalál. Mindenkinek. Amihez el kell tehát vesszünk. Kicsit, vagy nagyon. Bizonyosan. Ne halogass tovább!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!