Tékozló fiúk vagyunk. Szükségszerűen. Mind. A kérdés csak az, hogy ki mikor látja be. Hmm. Emlékszem, mennyire nem értettem ezt a példázatot, tékozló ifjú koromban, csak mentem a fejem, pontosabban a kényszereim után, és néztem magam körül szét, hogy szegények, ezekre biztos vontakozik, de rám aztán nem. Vicces ez. Hogy aki nem érzi, hogy rá valaha is vonatkozna, az biztos lehet benne, hogy tékozol épp. Ami szükségszerűen jelenti, hogy még a mélypont előtt van, ahova be is fog csapódni, mert mind becsapódunk egyszer, és a Helyét és Útját ezután találja majd meg. Jó tékozlást tehát! Minél többet, minél bátrabban, kívánom Neked, hogy ezen a dicstelen, de szükségszerűen elkerülhetetlen korszakon minél hamarabb átjuthass. Minél jobban el tud az ember veszni, annál hamarabb megkerül. Hajrá tehát, különösen, ha mindez nem vonatkozik Rád, helyes, akkor Jó Úton vagy, csak így tovább, Arrogánsan, Bátran, a siker, igen, Vár, Téged, kitartás!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.