Szembenézés magában kevés, a tanulságok levonása is, kevés, még a beleállás is, kevés, ha titokban történik. Vállalni kell. Az Igazat, amire jutottam. Fontos ez nagyon. Továbbá, hogy a vállalás nem sziget jellegű, nem lehet csak Ügyet, vagy csak Feladatot, vagy csak Csapatot vállalni, hanem, aki Vállal, az ezt az élete minden területén kell tegye. Mindenből a legmélyebbet. Ami a legigazabb. Próbálhatok mást, de csak ez megy, csak ez fog működni. Vállalni tehát egyszerre, egységben kell, ami Van. A Világ, tehát, igen, önmagam felé, az Ügyet, és ami az én Dolgom abban, és az embereket, akik a Csapat, akikkel közösen, és a Társat. Mert nincsenek, nem működnek egymás nélkül. Nincsen vállalás külön. Király királynő nélkül labilis, gyenge, ország király nélkül, király urak, urak feladatok és király nélkül, nincs és nem megy. Bizonyosan nem. Csakis egységben. Fontos ez. Hogy tehát hiába vállalom a világ felé a Projektet, a Dolgomat benne, ha a Csapatot nem, ha arra nem vagyok büszke, és hiába a Csapatot is, ha a Társat nem, amint Társat is hiába vállalok, ha a közös Ügyünket és az ezzel járó Közösséget nem. Nincsenek egymás nélkül. Tehát vagy minden téren vállal az ember, fel, be, azt, ami Van és Igaz, vagy nem fog menni. Az egész nem fog menni, nem csak az, amit nem vállalok. Nagyon fontos ez. Működni ez az egész, az életem csakis egységben tud. Irány és Flotta és Hajó és Csapat és Kormányos, és Tőkesúly. MIND kell hozzá, mindet kell tudjam, mind kell tudja. Vállald! Az Igazat. Másképp nem megy. Minden más csak okozat.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!