Érdekes ez, huzamosabb ideje már számomra, hogy miért is lehetnek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők. Régebben egyáltalán nem értettem. Mármint az alázat vonatkozását csak, tehát, hogy aki megalázza magát, az felmagasztaltatik, de ez nem igazán tartozik ide, mert belső, szubjektív önbesorolás és nem külső, objektív sorrend. Tehát akkor mi is történik? Hmm. Látszólag elképesztően igazságtalan ez a mai példázat, de nehány dolog mégis fontos. Egyrészt, hogy nem lehet többet kapni, mint, amit a Gazda szán. Egy egység. Egy egység a maximum, ami elnyerhető. Másrészt, hogy ezért dolgozni kell. Vállalni a munkát a gazda gazdaságában, azt az Ő szándéka szerint kivitelezni, művelni tehát, csakis így nyerhető a fizetség el. Harmadrészt, hogy az nem előleg, nem is részletekben kapjuk, hanem eljön az elszámolás pillanata. Írtam erről mostanában, nagyon konkrét élményem, hogy ez nem képletes, nem egyszerűsítés, hanem valóságos időpillanat, ami el fog jönni. Elszámolás, ha tetszik: ítélet. És aki a nagyobb, az Egy Akarat által kitűzött munkát legjobb szándéka szerint elvégezte, aki ezért mindent megtett, még ha esetleg nem is maradéktalan a siker, az meg fogja az Egy Egységet kapni. Bizonyosan. Negyedrészt pedig, hogy teljesen mindegy mikor kezdett hozzá. A gazda szempontjából mindegy. Ezt a legnehezebb megérteni, hogy ő valójában nem az elvégzett munka mennyiségét díjazza, hanem a szándékot, a megadást, a követést, még ha egyetlen pillanatig tartott is csak. Az összhang eredménye az Egység, tehát a továbblépés, igen, az örök élet. Mert a földi test elpusztul. Abban nem lehet. Csakis, aki egy magasabb rendű személyiséget magában nem is kifejlesztett, de megszületni enged, a döntései, a nagyobb Akarat követése, félreállás által, az élhet tovább. Aki VÁLASZTJA a munkát. A gazda szempontjából mindegy, mikor kezdünk hozzá. De a magunk szempontjából nem. Korán reggel nehéz ott lenni. És alkonyat körül is az. Mert most már minek. De mégis. A legutolsó óra legutolsó pillanatában IS érdemes a piacra kimenni, magamat, a hozzáférhetőségemet vállalni, mutatni, kitenni, és a Gazdának Bizonyosan lesz szüksége rám. Mindazokra akik kiállnak. Kivétel nélkül mindenkire. Hmm. Végül az ötödik. Hogy fordított sorrendben adja a béreket ki. Ez Kemény. Nem egyszerűen nem kap többet, aki hamarabb kezdte, de később kapja. Pedig többet végzett. Fontos ez nagyon. Észrevenni. Hogy a megtérülés az ember számára nem abban van, hogy mennyit, sem hogy mikor, NEM ezek a lényeg – ugyanannyit, kb. ugyanakkor, ha többet és korábban Akarsz bele se kezdj –, hanem a Lényeg, hogy aki korábban kezdi az többet fejlődhet. Szép ez nagyon. Hogy MAGUNK és nem a jutalom miatt érdemes minél korábban kezdeni. Mert kapni, ugyanazt kapjuk, egy egységet, de lenyűgözően sokkal jobb, mert gyakorlottabb lesz az a szőlőmunkás, aki már korán reggel dolgozni kezd.

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!” Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!

Mt 20,1-16a

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!