Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája. – mondja. Majd: Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Mi a közös? Számomra, a növekedés, ennek tudatosítása, sőt akarása. Hogy az utolsó és a gyermek egyaránt tudja, hogy ő nem az első, nem felnőtt. Még. DE szeretne az lenni. Fontos ez számomra, megtalált ajándék, hogy soká tévesen passzívnak értettem ezeket a képeket, hogy utolsó, gyermek, szelid, alázatos szívű. De nem. Legkevésbé sem passzív, hanem épp nagyon aktív tudatállapotok ezek, pontosan megvan az emlék, hogy gyermek koromban mennyire Akartam felnőtt lenni, első ott, ahol utolsónak éreztem magam, ami nagyon segítette a fejlődésemet, valódi motivációt adott tanulni. Most jöttem erre rá. Hogy az akarás, tehát Törekvés NAGYON fontos jellegzetessége a valódi szellemi-lelki fejlődésnek is, hogy akarok, tehát Törekszem nagyobb és felnőtt lenni, amihez hasznos, igen, tudatosítani, hogy kicsi vagyok. Igaz. Sőt. Jó erre napról napra emlékeztetni magát az embernek, saját tapasztalat ez is, hogy érzékelhetően eltunyulok, amikor átmenetileg jónak, elégnek, nagynak érzem magam. Dehogy vagyok az. Jó, igen, már most is, de annyi, de annyi a tennivaló, oly hosszú az Út, oly nagy a Tér még előttem. Hmm. Az egyik legértékesebb jézusi tanács ez számomra. Az utolsóság. Emlékezni erre, és ekként viselkedni, mert így a legigazibb a figyelmem, és olyan végtelenül sok a fejlődési lehetőség, minden egyes pillanatban. Elképesztő gyorsítópálya ez az apró „trükk”. Ajánlom! Utolsónak lenni messze A legjobb.
–
Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni. Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
Mk 9,30-37
Öröm, ha megosztod!
