Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
Lk 13,22-30
*
A szűk kapun való átmenetel nem semmittevés vagy önmagam feladása, hanem önazonos helyen végzett napi munka. Sokan nem értik ezt, gyakran vallásos emberek sem. Az életnek útja van, nem pedig pocsolya, amiben tespedve kérőzve az ember egyszer majd kiemeltetik, amikor is utolsóból egyszerre csak elsővé lesz. Nem. Legkevésbé sem. Hanem Út Van, amin haladni, tehát járni kell, és ez erőfeszítés és Munka, ahol a segíts magadon, Isten is megsegít működik. Semmittevésben nem lehet segíteni, a semmittevő nem kap segítséget. Ahogy az önmagát, a reményeit, a szubejktív helyes döntéseket életvezetést „feláldozó” ember sem, aki magát megerőszakolva elfolytja nem jobb annál, aki erőszakosan túlhajtja a vágyait, az arrogancia formája mindkettő, és aki szelet vet, vihart arat. Kívül a világból vagy belül, a szervezetében. Hmm. Ha nem kapsz, nem tapasztalsz segítséget akkor semmittevésben tehát lustaságban, vagy túlzásban, tehát arroganciában vagy. Lépni kell tehát. Tovább. A világgal, tehát másokkal, tehát magammal őszintébben kapcsolódva, ugyanis ezek nincsenek külön. Út pedig Van. Sőt járható. Sőt segíteni is tudjuk egymást. Mármint akik földön ülve kesergő önsajnálat helyett a napi lépésekre ezek bizonytalanságát vállalva hajlandók.
Öröm, ha megosztod!
