Olyan nagyon szép ez, hogy bizonyos dolgokat az ember valóban egyszerűen csak tud. És kész. Bárki bármit is mond vagy akar, ez így lesz, bizonyosan, mert kavargó emberi szándékok nem érinthetik. Ismered? Biztos. A nehézség persze a másik oldal, hogy a tudással együtt a nyugalmat is sikerüljön megőrizni. No ez nehéz, minden megnyugtatás, minden érzet ellenére, akár évtizedes hullámlovas tapasztalattal is, hogy ne illetődjek meg, amikor egy különösen nagy, háznyi hullám közeledik. Így érzek most, völgyből felfelé nézve. November 14. a mérföldkő, új könyv készül, leadása folyamatban, közben a napokban költözés is, dobozok amerre nézek, soron következő nagy esemény meghirdetése mától,
mert bár több dolog kérdéses még, de tudom, hogy áttörünk. Megingathatatlanul. Újabb mérföldkő ez, a tavalyi könyvbemutató, és az áprilisi akadémia-indítás után a mostani alkalom témája a továbblépés konkrétan, és valóban, és szó szerint történik majd, tehát nem egyszerűen csak beszélünk majd róla, hanem tetteket garantálok azoknak, akik eljönnek. Ilyen tetteket. Amit tudsz, és valóban úgy is lesz.
Lehetséges.
Kemény ez az egész amúgy, nagyon. Hogy döbbenetesen valós tudás van bennem mélyen valahol, mégpedig nem egyszerűen „csak” a ma feladtairól és a rend természetéről, hanem összességében is, hogy Jeruzsálembe, igen, el kell majd menni, az út szükségszerűen vezet oda, teljes bizonyossággal, de másrészt ennek tudása nem olyasmi, amin merengeni érdemes vagy hasznos, mert nagyon messze még, az itt és most feladataiban zavar, ha a tekintetem túl messze erőltetem, akkor az orrom elé nem nézek, tehát bizonyosan bukom – de közben legbelül tudom. A mindennapos kis győzelmek és mindennapos kis bukások hullámzása közepette is, figyelmemet az aktuális mérföldkövön, a most időszerű hullámon tartva is, tudom, sőt kettőt előre utána is, és a kikötőt biztosan. Lenyűgöző ez.
–
Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni.” De ő ezt válaszolta: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül. Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek. Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyott lesz házatok. Mondom nektek: Nem láttok engem mindaddig, amíg el nem jön az az idő, amikor így kiáltoztok: Áldott, aki jön az Úr nevében!”
Lk 13,31-35
Öröm, ha megosztod!
