Mindenki Akar, nyilván, ezért vagyunk itt, de hogy a másik tőlem, sőt, engem vagy velem, tehát együtt egy irányba Akar, az nagy különbség. Kapcsolódás csak ott, csak akkor létesül, ha Akarás van két ember között, ez teljesen rendben, hogy azonban ennek célja vagy eszköze vagyok, nagyon nem mindegy. Ha célja, akkor merít. Aki engem akar, vagy tőlem kapni, vagy nekem megfelelni, vagy velem megvívni, merít. Mert a kapcsolódás ilyenkor egyoldalú. Kivéve persze, ha ad, ő is, amit én Akarok, amit tehát szubjektív szükségesnek élek épp meg, kiegyenlítés, ha van, akkor megy, akkor bírom, ha annak módja és mértéke rendben — mindkettő fontos, mód és mérték. Ellenkező esetben merülök, ergo befelé fordulok és vagy agresszívvá válok, az elszakadás módjai, lezárok vagy erővel vágom el magam, mert muszáj, mert magam veszélyben érzem, mert különben belehalok. Szép ez.
Én nem figyeltem arra, akit bántónak érzek.
Nem adtam eleget, vagy nem a neki megfelelő minőségben – avagy, másik eset: úgy tettem, mintha akarnék tőle valamit, Vele, mintha nekem megfelelne, érték lenne és elég, amit adni tud, azonban közben kiderült az Igaz, hogy mégsem, tehát átvertem. Udvariasság vagy manipuláció, mindegy, és magamra vethetek csak, minden esetben. Ami másrészt nagyszerű. Az ilyen helyzetek. Lehetőség szembesülni, hogy nem figyeltem, hogy becsaptam őt, és/vagy magamat is, korrigálni, tehát Igen-t vagy Nem-et egyenesen mondani, magamat, az Igazat vállalni. Kapok tehát belőle, az ilyen helyzetekből is, a látszólagos asszimetriából, a lehetőséget, ami érték, tehát megvan a kiegyelítés, mindig megvan, sosincs asszimetria, kiegyenlítetlenség lehetetlen, nem lehet eladósodni, mert csak az egyensúly Van, aminek a kiegyenlítés alaptörvénye, történik, azonnal, sőt, nincs is külön, hanem minden történés része, összege, eredője annak, amit kapok, és amit hiányolok, tehát amennyire szenvedek, a kettő együtt, az egyenleg lehetőség szembesülni, az Igazságnak magam megadni, és e változás nyomán a változtatás csak eredmény.
Az egyensúly pedig a Csoda.
Összhang, jelenlét, őszinte önfelvállalás, tudatosság, flow, Egység, játék, Tánc, munka – mindegy hogy hívom. Csoda. Amikor nem engem, hanem velem Akar a másik, és én is Vele, mindketten érezzük, értünk, Egyet. Világos helyzet, világos döntés. Sőt. Egyértelműség, aminek párbaj lehet része, kezdeti feszülés, szép az is, összecsiszolódás, majd tiszta szerepek, funkciók, erőviszonyok és felelősségi körök. Rend. Közös Irány, együttes erőfeszítés. Ezek az epítő, az Erős kapcsolataim. Rész-egész viszony Férfi és Nő között, egymást kiegészítő Szövetség más Férfiakkal. És, főleg, Hála, hogy ebben részt vehetek.
Öröm, ha megosztod!
