Legnehezebb témák egyike ez a mai számomra, hogy ha a tetteink eredménye, tehát a gyümölcs nem jó, akkor ott bizonyosan a fában, tehát bennem van a hiba. A kemény ebben, hogy ez minden jószándék ellenére is így van, a jószándék magában mennyire semmit nem ér. Két fontos dolog következik ebből: hogy a gyümölcsöket állandóan-folyamatosan-mindig-fáradhatatlanul mutatnom KELL a világnak, másrészt állandóan-folyamatosan-mindig-fáradhatatlanul javítanon KELL rajtuk. Az első, mert csakis így tudhatom meg, hogy hol tartok, ugyanis a saját gyümölcsömet illetően mindenkor elfogult vagyok, míg ezzel szemben a világ reakciója igaz – a második, mert bármennyit dolgozom sem lesz, sem lehet a reakció, tehát a gyümölcs tökéletes, mindig van, lesz, rajta, magamon tökéletesíteni való. Ez van. Aminek külön nehézsége, hogy nem logikus. Kitenni a világ elé, ami nem biztos, hogy jó? Változtatni azon, amit pedig szeretnek? NEM logikus és mégis, így működik, jól és egyre jobban csakis így működik az élet, a kapcsolódás, a szeretet – így szűnik a magány.
[Hallak, igen, fordítom a mindennapokra, tehát a férfi a munkájában kell gyakran picit idejekorán „terményt” mutasson, hogy merre tart, ma mire képes, és ha az sikeres sem szabad féljen attól, hogy másnap mégis változtat az apró részleten, ami nem az. A nő pedig magát kell adja. Konkrétan. Férfinak. Amire MA képes kell adja annak, akihez MA vonzódik, még ha nem is tökéletes a pasi, AMI CSAK ANNYIT JELENT, HOGY TE NEM VAGY MÉG AZ.]
–
Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok? Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
Lk 6,43-49
Öröm, ha megosztod!
