Jó akarsz lenni? Helyes. Tökéletesség a meghívás, a végső Cél, a helyes Irány, tökéletesedni, ahogy az Atya tökéletes, okkal kitörölhetetlen, hogy folyamatosan vágyunk jók, sőt jobbak lenni, nem tudod legyőzni ezt, sem önismeret, sem meditáció, sem semmilyen terápia a törekvést felül nem írja, hanem jó elfogadni, mint végső függés. Vágyom tökéletes lenni. Az emberi létezés sajátja, a legmélyebb hajtóerő, a gond nem ez. Hanem, hogy sokszor követeljük kegyetlen azonnalisággal meg, magunktól, tehát a környezetünktől is. Pedig nem vagyok az. Sőt. Nem is lehetek. Lenyűgöző paradoxon, hogy bár a tökéletesség a helyes cél, de senki nem az mégsem, hanem egyedül csak az Isten. Mindenségnek is mondhatod. Teremtés ugyanez. A tökéletesedés az Út a Forrás felé, az Atya kebelére vissza, amin járni azonban csakis akkor lehet, ha az ember meg tudja magának engedni, hogy még nem az. Sőt. Holnapra sem. De ez nem baj, mert a mai kis lépés, meg a holnapi kis lépés mind folyamatosan közelebb visz, ami tökéletesen elég. Ugyanis nem tökéletesnek lenni a feladat. Nem. Hanem tökéletesedni, ami idő, Út, folyamat.

*

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a (régi) parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”

Mt 5,43-48

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!