Érdekes dolog a hit, hogy mennyire meghaladhatatlanul vágyik rá az ember, hogy mennyire elementárisan szükséges bárminek a megvalósulásához, hogy mennyire nem lehet hasznos, tehát boldog, akiben senki nem hisz. Egészen lenyűgöző ez. Hogy Jézus kiszól. Hogy még Jézus is kiszól… Hmm. Csakis hit szül hitet. Sőt. Megosztott hit. Sőt, basszus, beszélni is kevés, hanem hitet csakis a tettekben felvállalt hit szül. Amiért kockázatot vállalsz. Az. Amiért az irracionális, félelmetes, kockázatos irányba magad meghaladva Lépsz. Igen. A hit álom csak, amíg nem beszél róla az ember, terv, ha már igen, ami társak felé ígéret, de igazi ereje, mert sodrása csakis tettek, tehát Példa által lesz. Jézus kiszól, de a kiszólás magában neki sem működik. Az emberek csakis tettekből értenek. Lenyűgöző ez. Hogy egyetlen tett akár tömegeket mozgat meg. Kevesek dolga az első tett, lenyűgözően magányos, és lenyűgözően félelmetes. Mert pici vagy újra, Te és a Hited, a kezdet kezdetén semmi, de semmi más nincsen, senki és semmi, és MUSZÁJ merd válaszd, mégis, mindent, a “működő életet” hátrahagyva, egy pont a fókuszod, amiből egy világ bomlik majd ki, és Te ezt tudod. Hatalmas emberség kell hozzá – pontosabban ilyen nincs, hanem lenyűgözően erős kapcsolat, Van, mert egyszerűen “csak” tudod, hogy Dolgod, nem tudod nem tenni, tehát Teszed! Brutális élmény. Emberen túli tulajdonképpen, ahol az ember felszín, álca, akadály bizonyos értelemben egy nagyobb, tágabb, félelmetes igazság előtt, hogy Isten eszköze, gyakorlatilag Természeti Erő vagy. Hogy igenis lehetsz az. Hogy Dolgod azzá lenni, csak ne gondolkodj, hanem TEDD!

*

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.” Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.

Jn 7,1-2.10.25-30

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!