Menu Close

Én Vagyok

Joós István blogja

Tag / Tagoknak

NE válaszolj!

Huzamosabb ideje legjobb tanács, a mindennapok útvesztőjét navigáló belső iránytű számomra a “Nyílj meg!”, tehát az őszinte önfelvállalás. Tudom, hogy túlegyszerűsítésnek tűnik, de mintha ez az egyetlen döntés lenne végül: félelem vagy bátorság. És minden más következmény. Siker, boldogság, derű, erő, párkapcsolat, közösség, elismerés, hasznosság. Vagy: kudarc, kishitűség, depresszió, vita, betegség és magány, sőt halál. Mind ezen múlik. Hogy Continue Reading

Légy kicsit értéktelen!

Az emberi élet nagy változása az élet közepén pontosan olyan, mint egy szüret a szőlő szempontjából… a gravitációt kövesd!

Szüretelni voltunk tegnap, ami esetemben pincemesteri feladatkört jelent, évek óta már, valahogy így alakult ebben a társaságban, puttonyosoktól veszem át a termést, bogyózóba be, onnan présbe tovább, leve a tartályba, új élet reményében, kifacsart hús a szemétre ki. Kisebb balesetet minden évben szenvedek, de ez Continue Reading

Nem megy a nagyvonalúság? Legyél őszintén kicsi!

Nyilvánvalóan kézenfekvő erény a nagyvonalúság, ami azonban fájóan keservesen nem megy, amíg az ember kicsinek érzi magát. Mert a mélypont közelében szándék bár ugyanúgy támad, de rettegés áll vele szemben, egzisztenciális, de főként lelki okokból, amit csakúgy nem tesz az ember félre. Hogy akkor mi segít? A legfontosabb szerintem Continue Reading

Keresd a Sikert!

A hitem – értsd világgal harmonikus, eredményes és sikeres emberi működésem – legnagyobb, sőt egyedüli akadálya az akaratom. Rég figyelem már, pontosan tudom, és mégsem áll hatalmamban döntéssel elhagyni ezt, “legyőzni magam”, mert az szintén csak én volnék, szintén csak akarat lenne. Hanem Continue Reading

Egy Harcos Halála

Életem egyik legnehezebb időszakát élem az utóbbi hónapokban, soha nem gondoltam, hogy ez az év ilyen nehéz lesz, hogy nekem még bármi ilyen nehéz lehet… és igen, máris mondhatod, amit én is mindig szoktam: arrogancia, valóban. A nemakarást gyakorlom. Mert Continue Reading

NE gyomlálj (annyit)!

Tele vagyok konkollyal. Máig. És olyan nehéz ezt elfogadni. Még mindig. Mert bennem a kényszeresen túlteljesítő, mert tökéletességet azonnal vágyó, azt arrogánsan ma megvalósítani próbáló személyiségrész aktívan próbálná most, rögtön, írmag nélkül gyomlálni. De NEM szabad, sőt önpusztítás a konkollyal túl sok időt tölteni… Continue Reading

NE legyen igazad!

Jobban látod, mint mások? Szuper. BIZTOS vagy benne? Nagyszerű. Akkor most gyakorld azt, hogy NEM érezteted ezt! Egyáltalán ne. Hanem csak legyél ott, vegyél részt, kérdezz jól, ossz meg releváns tapasztalatot, járj szorgos példával elöl, picit olykor feszíts, inspiráló jószándékkal, de NE Continue Reading

Hol pihensz?

A “mi az ügyed, hol és kiket szolgálsz, segítesz, tanítasz?” kérdés másik oldala a mai, hogy hol és kikkel pihensz. Hogy alig valaki tanít? Igen, de talán pontosan ezért is, mert keveseknek van meg az alkalmas mód, ahogy pihenni tudnak. Amiben nem az elvonulás a lényeg. Tehát nem a hely. Hanem a közösség. Együtt pihenni akkor és azokkal lehet, Continue Reading

Nem a tökéletes élet a feladat.

Mert Nem működik, mert (még) nem működhet, mert A környezet sem az.

A tegnapi evangélium párja a mai, egyik a másik nélkül nincs, legnagyobb igazság, legszebb irány, és bizony nem tartunk itt. Sőt messze van. Fontos ezt tudatosítani. Ami tehát azt is jelenti, hogy Continue Reading

Newer Posts
Older Posts