Isten tervei szerint gondolkodni, hmm, hogyan kell? Van ehhez élményem, de megfogalmazni még így is nehéz, mert túl „egyszerű” valahogy az egész, ugyanis egyszerűen csak hallgatni kell a bennem felmerülő gondolatokra. Amiben a lényeg a felmerülő. Tehát a semmiből, mélyből, magasról érkező, a zsigeri érzetek alapján zuhanyzás közben formálódó, gyakran irracionális, de mindig lelkesítő gondolatokra kell hallgassak. Belejön az ember. Olyannyira, hogy egy idő után már a hétköznapok zajában is meg lehet a vágyak és félelmek által generált saját gondolatokat, és az ezeknél sokkal nyugodtabb, csendesebb, nagyszerűbb… és persze kockázatosabb és félelmetesebb gondolatokat különböztetni. Melyikre hallgatsz? Napi, sőt minden pillanatban jelenlévő folyamatos kihívás ez számomra, aminek gyakori csapdája a kettő között ragadni. Gyakori velem. Eredménye teljes bénulás, hogy a lehetőségek között vergődve semmit nem teszek. Másrészt értéke ennek a bizonyosság, hogy bizonyosan téves a dilemma, tehát rossz a nezőpontom, mert túl önös, amikor egy helyzetben több mint egy lehetőség van. Tudom ezt. Már. Mert az Isten terve szerint amikor gondolkodni – tehát azokhoz helyesen kapcsolódni – tudok, akkor ott egyetlen út, egy nyilvánvaló lépés, egy világos időszerűség, egy részvételi lehetőség van csak. Nos? Tudom, hogy Nálad is. Bátorság! A „Sátán” nem valóságos személy, hanem az Egóm kishitű, önközpontú, arrogáns rettegése csak… 

*

Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?” A tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.” Akkor szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik. Péter ekkor félrevonta Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!”

Mk 8,27-33

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!