Érdekes ez, hogy tényleg akkor tud az ember szólni, amikor a megosztottság, tehát az önmagamban meghasonlottság elmúlik, valóban szólni, igazat, érdemeset szólni leghamarabb akkor, és ezen felül személyes tapasztalatom, hogy mióta teszem, pontosabban megengedem ezt, azóta a szólás által is haladok. Hogy miről érdemes? Kapcsolatokról. Tehát nem csak rólam, az én kis kínlódó zuhanásomról, hanem a többi emberrel való kapcsolódásról, előbb, és aztán arról akit a házamba fogadtam. Nagyon fontos ez. Lenyűgözően fontos. Hogy

hiába űzi az ember a sötétséget magából ki, spiritualitás és megvilágosodás nagyszerű, de maradandó a változás csakis akkor lehet, ha Istent oda beengedi.

Pontosabban Istennek szenteli a házat, ami a lelke, és másokat oda beenged. Létfontosságú. Ez. Hogy bizonyosan bukik, akik maga, egyedül próbál az ébredés és a viszonylagos megtisztulás után boldogulni. Nem fog menni. Az ember társas lény, ilyen értelemben is, muszáj, hogy tarozzék, muszáj, hogy legyen közössége. Nem vallásról beszélek. Mármint nem egyházakról. Hanem világképről és személyes kapcsolatról. Ahova tartozom, olyan a közösségem. Amilyen a közösségem, oda tartozom. Meghatározó, hogy ez segít, szív, ösztönöz, emel – vagy visszatart. Szabad, igen, tudatosan dönteni.

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeitek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: „Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem.” Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbehozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt.”

Lk 11,15-26

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!