Tanúság van, bizonyíték nincs. A nagyobbról. És érdekes módon nem csak Istennel van ez így, hanem minden mással is, ami “isteni”, legyen az Ügy vagy Társ, Hely vagy Siker vagy Egészség vagy Boldogság. Tanúság van csak, és bizonyíték nincs. Aminek következménye, hogy tehát ez a válszatás soha nem lesz tökéletesen racionális, sőt NEM a ráció, ahogy a helyes Utat az ember választani tudja. Hanem a megérzés, ráérzések, zsigeri tudás, bölcsesség. Legbelül. A csendes nyugodt hang. Tudja. A MA, sőt itt és most helyes lépést minden pillanatban tudja valaki bennünk legbelül, “csak” bátorság kell hozzá, hogy az ember rá hallgatni merjen. Vagy elég nagy szenvedés. Míg végül elindulsz. Mind így indultunk,

nincsen Veled baj, ha még ellenállsz.

Ami után aztán a tanúságtétel automatikus kényszere érkezik. Az indult valóban el. Akinek muszáj mondania, ha muszáj mond, muszáj mondjam – innen is ismerszik, hogy az ember hol jár, hogy aki még áll, az keres, és aki jutott már valahova az megoszt. Az Utat, a tanulságokat, a térképet. Minél inkább átért, annál kevésbé erőszakosan… Nos? Nem vagy bolond, ha Te is segíteni akarsz másoknak, nem arrogancia, NE bizonytanítson el, hogy sokakat látsz magad körül, akik segíteni akarnak! Mindenki kell, mert minden történet érték, tündöklő apró lámpás a félelem sötét éjszakájban, szükség van Rád, hogy az Út az utánunk jövőknek egyre jobban látszódjék, egyre könnyebben legyen járható. Ugyanis VAN. 

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Bővebb info ITT.