Mesterként választani csak azt lehet, akit látsz. Ami alapvető probléma. Mégpedig nem azért, mert mutatnia kell magát, hiszen a helyén lévő férfi automatikusan látszik, fénye folyamatosan nő, azzal arányban, ahogy magát, tehát a dolgát megvalósítja, hanem mert a kapcsolat azon múlik, hogy Te látni képes vagy-e. Tanítványok gyakori panasza, hogy a mester nem látja őt, miközben a valóság, nem az, hogy ő nem lát Téged, hanem, hogy Te nem látod őt, és ebből kifolyólag magadat. Vagy magadat igazán, tehát őt sem. Mert látásra nem vagy még képes. Hanem egy álomvilágában élsz, ami minden tanítvány hajlama, hogy a mester szintjére akar nőni, minden tanítvány alapvető tévedése, hogy a kezdeti hódolat után túl hamar érzi egyenlőek magát. Mert hasonlóan intelligens, a munkabírása nagyobb, fiatalságában szebb, erősebb, hatékonyabb – csakhogy a mester tapasztalati alapon bölcsebb. Nem a mester nem lát, hanem Te kell a mesterre jobban figyelj. Őt, a relatív nagyságát, a valódi méretét jobban lásd. Benne jobban bízz. Aminek próbája az értelmetlen vagy lehetetlen tanács. Neked annak tűnik, de igaza a mesternek van. Mersz-e bízni benne, mersz-e hagyatkozni rá – a kapcsolat próbája. Rám például sokan nem. Erő-Tér élményem ez, ami a férfi műhely, ahova újak bár folyamatosan érkeznek, de a lemorzsolódás is nagy. Mert nem fogadja meg, mert nem bízik eléggé, tehát csalódik, mert így nem is változik az élet. Kemény ez nagyon, hogy tanítványnak legkorábban Lovag korában alkalmas a férfi. A királyfi arrogáns és zárt, ami után vándor bár nyit és rajong, de igazán bízni még nem tud, mert az értelme folyamatosan bírál, a mester instrukciója és a saját esze közül gyakran az utóbbit választja. Halogatás az eredmény. Olykor halál. Mester az, akire hallgatsz, aminek próbája a nehéz helyzetek. Hogy nem azért teszed meg, mert úgy döntesz. Hanem mert a tanácsában bízol, mert… nagyobbnak érzed. Mintha Isten segítene. Olyan. Csak akkor működik, ha ilyen. Fontos, hogy fel akarsz nőni, de egy szemmagasság a mesterrel nincsen, illetve egyetlen múló pillanatra csak, ami a búcsú napja. Hanem a tanítványok között van. Barátság a neve, aminek közös ügy, közös vezető, közös mester, közös harc, közös világkép az alapja. No és mindez végül a mester felelőssége. Nem mert fényleni kell, az magától megy, a saját utat járva, hanem mert tanítványt túl közel engedni nem szabad, mert akkor elvész a méret, tehát az inspiráció, és így a tanítvány többé nem hallgat. A mester, ha egy szemmagasságba emeli a tanítványt, akkor megöli a kapcsolatot – tanítvánnyal barátkozni tilos.

*

Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.

Mk 1,14-20

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!