Tanító. Hmm. Micsoda veszélyes arrogancia magunkról ezt mondani, komolyan képzelni, hogy egymás tanítói lennénk… talán csak gyógyítót mondani nagyobb. Mert könnyű megmerevedni benne. Hiszen, ha a válaszok nálam megvannak, bárki bármit kérdez, akkor az azt jelenti, hogy én “már” tudok, tehát nekem figyelnem ezzel arányban kevésbé kell, ami azonban bizonyosan nincsen soha így. Ugyanis nem válaszok vannak, hanem időszerű reakciók, tehát végül csakis figyelem van, és azzal arányban, amennyire figyelem tényleg VAN működik a tanítás, a gyógyítás, az igazi sikertréning. Székesfehérvárra megyek ma, újabb száz ember elé, persze hogy magamnak írom. Valódi élményem, hogy emberek tanulnak, sőt, igen, gyógyulnak általam, de fontos folyamatosan megkülönböztetni, hogy ez mégsem belőlem fakad, hanem a világkép, tehát a Szépség és Igazság és Jóság, tehát a Rend gyógyító hatása az, aminek eszköze vagyok, és ami által magam is folyamatosan gyógyulok. Ezért írok reggelente. Nem gyógyítani. Hanem gyógyulni, magam is, mely folyamat az engem valóban figyelők számára gyógyító hatású, de pontosan csak azzal arányban, amennyire nem képzelem, hogy ÉN tanítok, hanem amennyire magam figyelni tudok. Ő tanít. Egy a Ti Mesteretek… valóban. És valóban tanítok, pontosabban a tanítás eszköze vagyok, ha “csak” rá figyelni, magam átadni, bábbá lenni tudok. Ami minden tanítás, sőt a gyógyítás és a gyereknevelés lényege is, hogy a tanító NEM én vagyok.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Bővebb info ITT.