Húsvét. A kereszténység legnagyobb ünnepe. Hogy miért? Mert a döntés ünnepe. Ezért a legnagyobb. Karácsonykor a fény, a szeretet, az irány, az eszme – az Isten magától születik, és az addigi sötétedés után a napok hosszabbodni maguktól kezdenek, de Húsvét nem ilyen. Hanem húsvétkor az embernek választania kell. Szuverén akaratával kell tudja az igazat ÉS helyeset válassza, napéjegyenlőség után, immár többnyire valóban az idei fényben, tehát az időszerű tettben tartózkodni csakis önként, tehát magamból, önközpontú kis vágyaimból áldozva lehet, amihez valódi saját erőfeszítés nélkülözhetetlen, hogy nagylevegőt véve átadjam magam, egy nagyobb, de kockázatos, tehát, igen, lelkesítő, de félelmetes ügynek, akaratnak, iránynak, szolgálatnak… ami a Hely, ami a Munka.
Szolgáltasd magad ki!
Muszáj. Ki KELL magunkat szolgáltatni! Aki szeret szükségszerűen kiszolgáltatja magát. Annak akit szeret. Nem szeret igazán, aki biztonságot próbál fenntartani, aki nem szolgáltatja magát ki. Hogy ez szép, és persze, majd gondolkozol rajta? Kevés. Hanem konkrétan mondom, mert legkonkrétabb lehetőség, most, legkonkrétabb feladat, legkonkrétabb utasítás: Szolgáltasd! Magad! Ki! … oda ami új, ismeretlen, vonzó és Lelkesít. Közösség, projekt, szolgálat, férfi – még ha bizonytalan is, sikert, tehát hasznosulást, tehát boldogságot csak magadat kiszolgáltatva, tehát az esetleges bukás totális kockázatát vállalva érhetsz. Úgy elérhetsz. Magad kiszolgáltatva. Mert úgy, ha megfeszítenek is siker. Add, amit helyesnek érzel, picit többet és bátrabban, mint ahogy biztonságosnak tűnik!
Öröm, ha megosztod!
