Szeretve lenni. A legnagyobb dolog, mindannyiunk vágya. Lassan fedeztem fel, hogy amennyire én szeretek, amennyire én szeretet gyakorlásában vagyok, annyira szeretnek engem mások, lehet engem szeretni, pontosabban nem is, hanem azzal arányban tudom magam szeretve érezni. Amennyire szeretek. Sokan szűkölnek mostanában. Szeretet nélkül, magukban kételkedve, egyedül, és várják a megváltást, hogy valaki végre szeresse őket. De nem így megy. Várni kevés. Hanem az “átkot” meg csakis én törhetem, a felém irányuló sok szeretetet észre csak akkor tudom venni, ha magamat a szeretetre érdemesnek érzem, amihez pedig szeretnem kell. Tevékenyen. Muszáj. Feltételnélküliség a Kulcs. Adni, csakúgy, amit Én tudok, kockázatokkal nem törődve Lépni mások felé, nyitni, megosztani, emelni izgalmas ez, BÁRKI felé, ha Adsz, attól magadat szerethetőbbnek fogod érezni, amitől a szeretetet is azonnal jobban érzed majd. Ezt tapasztaltam. Hogy szeretnem KELL. Magam miatt is. Nem magamon dolgozni tehát a jó út, NEM magamat elfogadni próbálni a kulcs, hanem Adni, amit tudok, MOST. Az elfogadás az értékes vagyok élmény, tehát az Adás, tehát a megnyílás és kapcsolódás eredményeként növekszik. A virág törékeny, mulandó, és mégis nyílik, és mégis árad, muszáj neki, mert a funkcióját betölteni csakis így tudja, hozzáférhető csakis így lesz. A méh pedig szorgos. Idővel bizton érkezik. Konkrétan Hozzád. HA előbb nyílni, Adni, SZERETNI mertél. A világot.

Abban a időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek.

Jn 17,20-26

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!